Tölcsérgombák novemberben is

Az idei év gombájának a tölcsérgombát választotta a Magyar Mikológiai Társaság. Forma- és fajgazdag gombacsaládról beszélünk, amelyről a népnyelv beszédesen, szemléletesen állapítja meg, hogy csoportosan, körben terem, azaz „gombatáncban”, „ahogy az ember kaszál”, „ökörhúgyosan”, „boszorkánykörben”, de utal vékony kinézetére, vékony lemezeire is, amikor „fődi lasa” (laska) megnevezéssel illeti (más nevei: pisztricgomba, pereszke).

Az idei novemberi gombanapi túrán, amelyet a László Kámán Gombászegyesület szervezett, a résztvevők még össze tudtak szedni egy jó ebédre való szürke tölcsérgombát, amelynek jellegzetes fűszeres szaga és íze állítólag allergiát is okozhat, a gyakorlatban azonban ez még nem fordult elő Zoltán Sándor gombaszakértő 50 éves gombászós tapasztalatában. Mindenesetre erős íze miatt más gombákkal keverve jobb elkészíteni. Vigyázat, összetéveszthető a mérgező nagy döggombával!

A tölcsérgombák sok fajából tucatnyi ehető és vidékünkön is gyakrabban terem, közülük három van az árusítható gombák jegyzékén. A már említett szürkén kívül a sereges tölcsérgomba is fogyasztható, miután szálas tönkjét levágtuk. Jellegzetes ismertetőjele a 3–8 centi széles okkerszínű vagy sárgásvörös kalapokon szinte mindig kitapintható kis púpocska. Lemezei, mint tönkje is, fehéresek. Lomb- és fenyőerdőkben terem júniustól októberig, nálunk igen gyakori faj.

A lilás tölcsérpereszke kalapja 5–15 centiméteres, domború, majd ellaposodik. Ibolya, ibolyabarna, húsbarna, idősebb korában kifakulhat okkersárgásra. Tönkje 1,5–3 cm vastag, többnyire bunkó alakú, ibolyaszínű, a tövén élénklilás micéliumbevonat is lehet. Húsa vastag, a tönkben szálas, idősen lilás-fehér, kellemes illatú, jóízű, szeptembertől decemberig is fellelhető a lomb- és fenyőerdőkben, sokszor folyásokban.

A rozsdasárga tölcsérgomba vékony húsú, csupasz felületű, mélyen lefutó rozsdasárga lemezekkel. Idősebb példányai már megárthatnak, ezért óvatosságból nem ajánlják fogyasztását.

A lomb- és fenyőerdőkben megtalálható óriás tölcsérgomba krémszínű kalapjának átmérője eléri a 20–25 cm átmérőt is, mely kezdetben púpos-kúpos, majd kiterül és tölcséresedik. Fehéres, kemény húsa erős gombaszagú és ízű, ízletes. A hatalmas tölcsérgomba fehéres, halványokkeres, szintén eléri a 30 centiméteres kalapátmérőt, de az előbbi gombafajjal ellentétben hegyvidéki réteken, legelőkön találkozhatunk vele, ámbár nem túl gyakran. Összetéveszthető a mérgező nagy döggombával!

Különleges fajú a neve szerint is fűszeres zöld ánizsgomba, mely fiatalon kékeszöld, de idősen szürkésbarnás vagy szürkészöld. Erős íze-illata miatt csak mértékkel ajánlják a többi gomba közé keverni.

A duzzadttönkű tölcsérgombáról tudni kell, hogy bár illatos, jóízű, érzékenyebb gyomrúaknak nem ajánlják, viszont alkohollal fogyasztva mérgezést is okoz. Jelenléte mindig kisavanyodott talajt jelez. Kalapja fiatalon domború, majd kiterül és tölcséresedik, közepén apró tompa púppal. A széle mindig világosabb, a pereme szinte fehér. Tönkje lefelé bunkósan kiszélesedik, de belül nem üreges. Felületén hosszanti szálak húzódnak, legalja fehéren filces. Vastag avaron terem.

A tölcsérgombák közül ehető még a kétgyűrűs tölcsérgomba, amely magashegységek fenyveseiben terem, ezt azonban ritkasága miatt kímélni kellene. A többi faj közül néhány azonban már erős, heveny gyomor- és bélrendszeri panaszokkal járó, bár nem halálos mérgezéseket okoz: ilyen a világító tölcsérgomba, a mezei, a viaszfehér tölcsérgomba és a kávébarna ál-tölcsérgomba.