Természetjáró tanácsai medveügyben

– Mondhatni a természetben nőttem fel, ugyanis a szüleim háza az erdő mellett van. Gyerekkoromban mindig arra neveltek, hogy az erdő mélyére ne menjek, mert ott medvék vannak és veszélyesek, egyedül pedig semmiképp se járjam az erdőt. Ám, ahogy teltek az évek, én egyre mélyebben merészkedtem, mivel kíváncsi voltam. De hiába meséltem az ismerősöknek, hogy milyen vadakat láttam, nem hittek nekem, így elhatároztam, megörökítem mindazt, amit tapasztalok, ezért 2005-ben vásároltam egy fényképezőgépet. Az elején csak dokumentáció szándékával fotóztam, aztán egyre inkább a minőségre törekedtem, ezért fejlődnöm kellett nemcsak a fotózás és felszerelés terén, hanem külön meg kellett tanulnom az állatok viselkedését, a természetjárás fortélyait is.

– Volt már rá példa, hogy a vadak önre támadtak?

– Támadásra vagy megkergetésre nem akadt példa. Ha nagy távolságot tartasz tőlük, ha minden apró neszre figyelsz, akkor sikerrel jársz, és jó fotókat készíthetsz. Fontos a felkészülés, ki kell ismerni a vadak mozgását. Például ha van egy hely, ahol farkasfalkára utaló nyomokat találni, akkor érdemes oda jó másfél-két hét múlva visszamenni, mivel átlagban ennyi idő alatt járják körbe a területeket. Arra is kell ügyelni, hogy semmiféle zajt ne csapjunk, mert a vad fél az embertől, és elmenekül.

– Hol és milyen vadakat szokott fotózni?

– Leginkább a környéken fotózom, mivel azt kell népszerűsíteni. Felkutattam a régi helyneveket is, így ha valaki kérdi, akkor azt mondom, az Aratás pusztáján, a Jakab-havason stb. jártam. Mifelénk medvét fotózni nem kihívás, azokról annyi képet készíthetünk, amennyit csak akarunk, viszont hiúzt vagy farkast lencsevégre kapni sokkal nehezebb, sőt még a vaddisznó lefényképezése is komoly felkészültséget igényel, akárcsak a szarvasok megörökítése.

– Hol találkozni a ragadozókkal?

– Ragadozók ritkán fordulnak meg a falu szélén, ha mégis, akkor inkább éjszaka. Természetesen a medvék azok jelen vannak, a legtöbben a faluszéleken, de a hegyekben is, igaz, ott kevesebben. A medvék tartózkodása helyszínét több tényező is befolyásolja, pl. ha makkérés van az erdőben, akkor ott rengeteg a medve, ugyanúgy, ha szeder és áfonya is található bőséggel, és ha az emberek nem zavarják meg őket. Ha nagyon zavarják, akkor lehúzódnak a kukoricásba. Persze nem mindenik medve ver tanyát a mezőn: inkább a bocsos vagy a fiatal medvék jönnek le, mivel a nagyobb példányok kiszorítják őket az erdőből.

– Milyen zavaró tényezők űzik el a medvéket az erdőből?

– A legtöbb probléma a krosszmotorosokkal van, rettentő nagy zajt csapnak, a másik zavaró tényező pedig a gombászók és erdeigyümölcs-szedők, akik csoportokba érkeznek, és szintén hangosak. Megfigyeltem, ha van egy szedres, málnás, akkor több medve odaszokik, ám amikor megjelennek ott az emberek, a vadak többé nem mennek vissza. Nem beszélve arról, hogy nem csak a területükről űzi el őket, hanem a táplálékukat is elveszi az ember. Sokan mondják, az erdőirtás miatt jönnek le a medvék, de mifelénk nincsenek nagy erdők kivágva. Ha nagyobb a vágtér, ott mindjárt van málnás, szedres, de jó eséllyel már oda is emberek mennek, tehát a medvék ott sem tudnak táplálékhoz jutni.

– A mezőkön is egyre gyakrabban látni medvéket…

– Mint már említettem, a nagytrófeás hímek nemigen jönnek le, elvannak az erdőbe, a hegyekben. Helyettük itt vannak a mezőkön az anyamedvék, melyek nagyon veszélyesek, és ha találnak egy összefüggő törökbúzamezőt, netán még patak is van a közelben, akkor egész nyáron, a termés learatásáig elvannak a kukoricásban, hiszen a táplálék és ivóvíz adott. Vagy pedig vándorolnak kukoricából kukoricásba, ezért lehetséges az, hogy olyan, erdőktől messze levő településeken is látnak medvét, ahol eddig nem is gondolta volna senki. Azt, hogy mennyire merészkednek a faluba a jószágok közé, az is befolyásolja, hogy milyen a termés az erdőben. Tavaly nagy volt a cseremakk-érés, a makknak nagy a csersavtartalma, amit a medvék fehérjékkel tudnak enyhíteni, így szükségük volt a húsra, ezért volt olyan sok medvejárás a gazdaságokban. Sajnos azok a medvék, melyek már rákaptak a haszonállatok húsára, menthetetlenek, vagyis nem fognak „megjavulni”. Ezektől az egyedektől meg kell szabadulni, viszont a vadásztársaságok legtöbbször nem azt a példányt lövik ki, melyek ténylegesen bejárnak a gazdaságokra, hanem valami sokkal fejlettebbet, mert érdekek vannak a kilövés mögött. Ezért lenne jó, ha a medvék nyomkövető chipet kapnának, akkor számon lehetne tartani őket, ezáltal pedig egy garázda medve nem rontaná a teljes medvetársadalom „hírnevét”.

– Mitől függ, hogy valaki a mezőn szembemegy-e a medvével?

– Például az időjárástól. Ha esős idő van, akkor mozognak, mert olyankor az emberek nem annyira járnak. Főleg reggel mennek vissza az erdőbe, este jönnek le. Ezért ajánlott az erdőhöz közeli helyeken ezekben az órákban óvatosan vezetni. Mondhatni gyorsan vándorolnak, egy nap Zabola közelében vannak, másnap már Barátoson észlelik őket. Aztán a bácsi, aki megszokta, hogy a faluja mellett nincs medve, kimegy a törökbúzásba, pont szembemegy a nagyvaddal, és máris megtörténik a tragédia.

– Mi a megoldás, hogyan kerüljük el a találkozást a medvével?

– Mindenképp fel kell hívnunk magunkra a figyelmet: egyet kell tapsolni, köhögni, megrázni a kukoricaszárat, hogy adjuk az állat tudtára ottlétünket, az pedig elmegy, mert nem akarja bántani az embert. Medvetámadások esetén megfigyelhető, hogy a nagyvad odacsap vagy odaharap az embernek, de nem azért, hogy megegye; csak a területét védi, vagy veszélyben érzi magát.

– Ha már szembementünk a medvével, mitévők legyünk?

– Minden a távolságtól függ. Ha nagy távolságra van, jelt kell adni, fel kell kelteni a figyelmét, mert gyenge a látása, s lehet, a szél sem kedvez, hogy kiszagoljon. Ha 50 méteren kívül vagyunk, és észrevesz bennünket, ki fog kerülni. Ha ennél közelebb van, nem szabad hátat fordítani neki, hanem hátrálni kell egészen addig, amíg legalább 50 méterre vagyunk tőle, utána zajt csapni, jelezni, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, és elmegy. Ha a pedig a találkozás váratlan, túl közel történik, akkor semmi értelme hirtelen mozdulatot tenni, elszaladni, mert esélyünk sincs a nagyvaddal szemben. Ez esetben szemkontaktus nélkül hátráljunk, és szerencsés esetben kijutunk a medve „területének” köréből. Tapasztaltam, hogy nem egyből támadnak. Tesznek egyfajta fenyegető jelt, csattogtatja a fogait, ad egy alapzajt, mint a dízelmotor. Olyat is láttam, hogy beült a fa mögé, kerülte a szemkontaktust, vicsorgott, aztán felém szaladt egy-két métert. Ezt a jelt érteni kell, s élni a lehetőséggel, vagyis minél távolabb hátrálni az állattól, mert lehet, a következő nekiszaladásával már támadni fog.

– A betakarítási szezon után a medvék pihenőre térnek?

– Kissé túlzás a hiedelem, miszerint a medvék télen hibernálnak. Inkább úgy mondanám, hogy visszahúzódnak az erdőbe, és az időjárás függvénye szerint tevékenykednek. Ha nagyon hideg van, akkor meghúzódnak, de ha gyengébb a tél, akkor járnak-kelnek, persze kisebb területeket, és inkább a hímek, mert a nőstények a bocsokra vigyáznak. Sajnos, ez idő tájt kezdődik az agancshullató szezon, így az emberek kutyákkal mennek fel az erdőbe, aminek végzetes következményei lehetnek. Az emberre nézve az, hogy véletlenül belebotlik egy meghúzódó anyamedvébe, míg a vadra nézve az, hogy a kutyák az anyamedvét elkergetik, s amire az visszatér, a bocsok megfagynak, vagy ha az anyamedve nincs jól táplálva, elpusztul a megzavarás következtében.

– Mi lenne a megoldás a medveproblémára?

-- Voltam egy konferencián a Yellowstone Nemzeti Parkban, és ott tapasztaltam, hogy mennyire mások a törvények és az állam viszonyulása a környezetre vonatkozóan. Ott meg van szabva, hogy a turisták csak kijelölt utakon járhatnak, háromnál kevesebben nem indulhatnak el egyszerre. Az ételmaradékot nem hagyhatják az erdőben. Medvebiztos kukák vannak, és ha sátrat vernek, körülveszik villanypásztorral, tehát minden szabályozva van, figyelnek arra, hogy ne bolygassák fel a vadvilágot. Nálunk, sajnos, ez a helyzet nincs megoldva, és ahogy elnézem, nem is lesz. Valahol meg kellene találni az arany középutat, ami kedvez mind a zöldeknek, mind a vadásztársaságoknak.