Termékeny alkotó

T ókos Imre gitáros és Gáspár Csaba hegedűs hangulatteremtő mini hangversenye után a közönséget dr. Bordás Beáta művészettörténész, az EMŰK vezetője köszöntötte.

Benedek-Huszár János, az egykori bányászváros polgármestere beszédében részletekbe menően elemezte a művész munkásságát, nem ódzkodván a kényesebb felvetésektől sem. Amint fogalmazott „ezeknek a képeknek a tanulmányozása után” felmerül bennünk a kérdés, hogy „a kütyüvilágban, amiben élünk, ezeket a külső csatlakozókat az ember szolgálatába állítjuk-e, vagy egy nem tudni kik által irányított mesterséges intelligencia rajtuk keresztül” a saját peremvidékévé tesz minket és a tudatunkat. Dr. Kányádi Iréne művészettörténész, egyetemi oktató, a tárlat kurátora elárulta, hogy az ötlet és elhatározás megszületését követően az alkotóval egy életmű-kiállítás megszervezésében gondolkodtak. Erről azonban végül két okból is kénytelenek voltak lemondani. Ezek egyike a művek szétszórtsága a világ múzeumaiban és magángyűjteményeiben, a másik pedig az utóbbi időszak bő termésének a ténye. Ezeket mérlegelve végül az elmúlt három év anyagának a bemutatása mellett döntöttek, amely közé ízelítőként néhány régebbi festményt is beválogattak. A méltatója szerint így egyértelműen megállapítható, hogy az újabb munkák formailag különböznek ugyan az újaktól, azonban a világokat egymással összekötő vagy elválasztó szalag révén közös tartalmi elemeket is fellelhetünk bennük. Mindez arra utal, hogy Incze Mózes már viszonylag korán kiforrott művészi vízióval rendelkezett. Műveinek a frissességét és a dinamikáját az egyéni értelmezés, a szemlélő saját élettörténete hozzátársításának a lehetősége teremti meg.

„Részünk-e a kép, mi részei vagyunk-e a képnek, és hogyan folytatódik ez a történet”? – vetette fel a tárlatmegnyitón jelen lévő Incze Mózes az előtte szólóknak. A témái kapcsán rámutatott, hogy ami az előző vászonról lemaradt, azt megfesti a következőn: – „Gondolatfüzérek, érzelmi kapcsolódás, látványrímelés szokott kialakulni közöttük, így egyikük rányitja az ablakot a másikra”. Mindig maradnak azonban „fehér felületek, amelyek a következő lépésre buzdítják”. Reméli, hogy a festményei megfelelő iránytűként szolgálhatnak mások számára is, a saját belső térképe fehér foltjainak a felfedezéséhez.
Incze Mózes már alig tíz évesen elkerült otthonról, 1986–1994 között a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum falképfestészet szakos diákja, Barabás Éva, valamint Victor Datu tanítványaként. Festészeti oklevelet 2000-ben szerzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, a mestere Nagy Gábor volt. Alapító tagja és 1997–2014 közt résztvevője az Élesdi Művésztelep alkotótáborainak, de 2017-től visszatérő alkotója a szörényordasi Gărâna Kortárs Művészeti Szimpóziumnak is. Jelenleg Isaszegen él és alkot.

A kiállítást szeptember 24-éig lehet megtekinteni.