Tehetséges csellós diák

Első osztályban zongorázni szeretett volna, de végül gordonkát adtak a kezébe.

– Amikor felvételizni vitt édesanyám a Plugorba, még úgy volt, hogy zongorára iratkozok be, de Lőfi Gellért tanár úr a csellót javasolta a számomra, így kezdtem el gordonkán játszani a néhai Benkő Enikő tanárnő pártfogásával. Az iskolában mellékszakon tanultam hét évig zongorázni, jelenleg templomi orgonán is játszok, de tudok furulyázni, és alapszinten  hegedűn és basszusgitáron is elboldogulok. Játszottam már középkori rebeken, öthúros csellón, barokk furulyán is, még a reneszánsz lantot is volt szerencsém kipróbálni – mesélte a végzős középiskolás.

Zenei tehetségét nagymamája fedezte fel, ő képviseli a „zenei vénát” a családban, fiatal korában citerázni és harmonikázni is tudott.

– Vettünk egy kis elektromos zongorát, amin nagyon hamar megtanultam a hangokat, innen pedig már biztos volt az út a művészeti felé. A tehetség kétségkívül sokat tud hozzáadni a zenész érdeméhez, megkönnyíti a gyakorlást vagy épp az előadást, de tényleges eredményeket és sikereket csak munkával lehet elérni. A tehetséget ki kell aknázni, gyarapítani, hasznosítani kell – véli.

Meglátása szerint csellózás közben sok dologra kell figyelni, ügyelni kell a hangszínre, a fekvések váltására, a vonó dőlésszögére, húrokon való helyzetére, a kéztartásra, vállakra, karokra, sőt, gyakran még a lélegzetvételre is.

– A gordonka az egyik legkellemesebb hanggal rendelkező hangszer, hangfekvése is közel áll az emberi hang magasságához. Nagyon felemelő egy ilyen hangszeren játszani, hallgatni is hasonló, megnyugtató érzés. Nehézsége főként abban rejlik, hogy temperálatlan hangszer, sokkal jobban kell koncentrálni a hangmagasságokra, a hangtisztaságra, az egyenletes megszólaltatásra, mint például egy zongorán. A legnagyobb inspirációt a „nagy csellisták” jelentik a számomra, a Jacqueline du Pré, Mstislav Rostropovich vagy akár Stjepan Hauserhez hasonló zenészek – mesélte.

Tihamér több első díjat szerzett a megyei és országos szintű hangszer versenyeken, de a legbüszkébb arra, hogy bejutott az ország tíz legjobb középiskolás csellistája közé, a Bukarestben megszervezett országos szintű hangszer olimpiászra.

– Én is izgulok egy-egy előadás előtt, de arra próbálok fókuszálni, hogy én ki fogok menni a színpadra, és zenélek egy jót, magam- és mindenki más örömére. Bizonyos szinten jók ezek a hangszeres versenyek arra, hogy egy fiatal előadó találkozhasson a „zenészkollégákkal”, illetve hogy megtudhassa, milyen szinten van a többiekhez képest. Másrészről viszont zenéről beszélünk, szubjektív hangszeres játékról, amit nem biztos, hogy pártatlanul lehet hallgatni, elbírálni, hiszen a zene, mint bármelyik művészeti ágazat, az önkifejezés egyik módja – véli.

Az online oktatás a tananyag leadásában és elsajátításában nem jelent gondot, de a hangszeróráknál nehézséget okoz.

– Bizonyos szempontból egyszerűbb, a tanároknak nem, vagy legalábbis kevesebbet kell foglalkozniuk az osztály „csitításával”, a tanórára való odafigyelés is könnyebb, a tananyagot digitálisan pedig sokkal egyszerűbb rendszerezni, mint tizenhat különböző füzetben. A legnagyobb hátránya a személyes kontaktus hiánya, végzős diákként ez az utolsó évem, amit az osztálytársaimmal tölthetek. Az internetes oktatás szinte lehetetlenné teszi a hangszerórák megtartását, sokkal nehezebb így dolgozni, mint élőben – fejtette ki.

Szabadidejében videójátékokkal játszik, olvas, barátaival beszélget.

Érettségi után zenei egyetemen folytatná tanulmányait.

– Brassó vagy Bukarest között habozok, nem csak a hangszer tanárt kell figyelembe vennem, hanem azt is, hol tudnék egyetem után elhelyezkedni, van-e filharmónia, operaház, színház, ahol már az egyetem ideje alatt elkezdhetném kialakítani a „helyemet”, mivel nem áll szándékomban külföldre menni.