Tánc és önkifejezés

A sepsiszentgyörgyi M Studio Mozgásszínház művészeti vezetőjével folytatott beszélgetés után kíváncsiak voltunk, hogy a negyvenharmadik életévét taposó Bajkó Lászlót, aki Polgár Emíliával együtt a társulat legrégebbi, mondhatni alapító tagjai közé tartozik, mi vonzotta és köti ide azóta is.

– Megkérjük, hogy mutatkozzon be az olvasóinknak.

– Brassóban születtem 1974-ben, és közvetlenül az 1992-ben sikeresen letett érettségi vizsga után a Hargita Néptáncegyüttes tagja lettem. Innen igazoltam át a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyütteshez, majd az Udvarhely Néptáncműhelyhez, végül pedig a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színházhoz. A Háromszék Táncegyütteshez 2005-ben kerültem vissza, majd még abban az esztendőben a mozgásszínházi műhelyeként alapított M Studio Mozgásszínházhoz mentem, ahol meg is állapodtam.   

– Amint az életrajzából kiderül, 18 éves fejjel már hivatalosan is eljegyezte magát a tánccal. Mi vonzotta ehhez a művészeti ághoz?

– Azért választottam, mert tudatilag és lelkileg bármi belefér, vagyis, ha elsajátítottuk a mozgástechnika elemeit, akkor a segítségükkel számtalan gondolatot és érzést kifejezhetünk – méghozzá szabadon. Összegezve, számomra a tánc az önkifejezés legjobb eszköze és módja.

– Ez a megállapítás a néptáncra is érvényes?

– Csak részben, ugyanis a hagyományok betartása egyfajta kötöttséget is jelent, ezért az előadó keskenyebb skálán mozoghat. 

– Hosszas keresgélés után, végül miért választotta a jelenlegi társulatát?

– Mert a náluk gyakorolható előadásmódnak több köze van a mozgáshoz, mint a szöveghez, belőlem pedig a mozgás mély lelki forrásokat fakaszt. Szerintem ugyanis a kellő hanghordozás és hangsúlyozás elsajátításával élő szóval akármi elmondható és kifejezésre juttatható anélkül, hogy azt átéreznénk. A tánc által viszont csak akkor tudunk érzelmeket és gondolatokat közvetíteni, ha magunkévá tettük és átéltük azokat. 

– Mi az, ami már lassan tíz esztendeje ide köti?

– Talán a nagyon változatos a munkánk, hiszen minden előadásunkat más személy rendezi, a saját elképzelése szerint, így újabb és újabb kihívásoknak kell, megfelelni, ami folyamatos tanulást igényel.

– Hogyan szerezte meg és tartja fenn, a bonyolult és nehéz mozgáshoz szükséges fizikai erőnlétet?

– Ami engem illet, a huszonhárom táncosként eltöltött év annyira megedzett és átformálta az izmaimat, valamint a légzésemet, hogy a próbákon és előadásokon kívül nincs szükségem többletmozgásra. A szervezetem átállt erre az életmódra és igényli is. A pályakezdőknek azonban így-vagy úgy, de edzeni kell.

– Voltak kiemelkedő színpadi élményei?

– Előbb-utóbb számomra mindegyik előadás azzá válik. Ez viszont lehet, hogy nem a bemutatón, hanem a későbbiek során következik be, amikor sikerül megszeretni, teljesen átérezni és a magamévá tenni.

– Mi az, amin változtatna?

– Az évi három bemutatón, ugyanis kettő bőségesen elég lenne. Így azonban túl vagyunk hajszolva és fennáll a veszély, hogy művészileg elfásulunk, vagyis nem érünk el, az imént emlegetett átszellemülésig. Ha pedig ez bekövetkezik, a közönség ösztönösen meg fogja érezni és sínyleni is, mint ahogy mi is.

– Mit szeretne még elmondani, illetve üzenni az olvasóinknak?

– Előadásaink után csak akkor tapsoljanak, ha valóban tetszett az, amit nyújtottunk és láttak.