Szükségünk van a mesékre

– Zsuzsát összetett személyiségként jellemezném, aki érzékeny a művészetek iránt, de ugyanakkor reál beállítottságú is. Nemcsak tehetséges mesemondó, szavaló, hanem szépen énekel, táncol. Ha megtalálja a neki találó szerepet, képes teljesen azonosulni azzal. Színészi tehetségét kiteljesíti, hogy jó felfogású, gyorsan képes hosszú távú memorizálásra. Osztályfőnökeként gyakran biztatom, hogy merjen nagyokat álmodni, mert ő maga a szivárvány, sokszínűsége miatt bármibe belekezd, kitartással képes megvalósítani azt. Erre bizonyíték a mesemondó verseny, hiszen az idén, nyolcadikos diákként, először vett részt ezen a rangos megmérettetésen, és a rutinos versenyzőkkel szemben országos 2. helyezést ért el. Kitartó munkával képes volt önmagából egy értékes szeletet megmutatni. És remélem, számára ez még csak a kezdet – mondta Porcel Melinda.

– Nagyon meglepődtem, amikor elhangzott a nevem, nem számítottam erre az eredményre, hiszen, amint a tanárnő is mondta, ez volt az első mesemondó versenyem. Nagyon büszke vagyok az elért eredményemre, hiszen nem volt könnyű a felkészülés, és a mezőny is erős volt. Személy szerint a tréfás meséket szeretem, de a modern mesék világa is vonz. A vetélkedőn az Asszony becsülete című székely népmesét mondtam. Azért esett erre a választásunk, mert megtaláltam benne a személyiségem, és bele tudtam élni magam a mesemondásba. Napi szinten gyakoroltunk felkészítő tanárnőmmel. Eleinte nehéznek bizonyult a szereplők által mondott részek hangsúlyozása, de megküzdöttünk vele – mesélte Zsuzsa.

A diáklány az iskolában is kiválóan teljesít, a matematika, a kémia és a magyar iránt mutat érdeklődést. Szabadidejében olvas, zenét hallgat, és szívesen tölti az időt barátai társaságában.

Tanár és tanítvány egyaránt fontosnak tartja az anyanyelvi vetélkedőkön való részvételt, ahol nem csak díjban mérhető az eredmény, hanem barátságban, a felkészülés során elsajátított tudásban, fejlődésben.

– A mesemondó versenyen egy aranyos lánnyal ismerkedtem meg, akivel most is tartom a kapcsolatot. Ugyanakkor nagyon sok, számomra új mesét hallottam – emelte ki a végzős gimnazista.

– Rendszeresen veszünk részt tanítványaimmal különböző anyanyelvi vetélkedőkön, mert számomra sokkal többet jelent a megtett út, mint maga az eredmény. Persze nagyon örülök, ha helyezést érünk el, ilyenfajta visszacsatolásra is szükség van. Minden megmérettetésre együtt készülök a diákokkal. Tehát együtt szerzünk új ismereteket, új tapasztalatokat, új barátokat. Minden megmérettetés kapukat nyit ki előttünk. Mint a népmesékben, a szegény legényt feltarisznyálva indítja útjára édesanyja, majd a legényen múlik, hogyan állja ki a próbatételeket. A mai világban, úgy gondolom, kihívás kimozdítani a kényelmes padokból a tanulókat úgy, hogy ne teherként éljék meg a munkát, hanem jókedvvel, önmagukért tegyék azt. Ha ez sikerül, akkor már túljutottunk egy próbatételen. A mesemondó verseny erre egy jó alkalom.

Szükségünk van a mesékre nem csak azért, mert tanítanak emberségre, kitartásra, szeretetre, hanem mert képesek szórakoztatni, közösséget építeni, fenntartani és összekovácsolni. Szavakkal leírhatatlan az a hangulat, ami egy ilyen találkozón létrejön, ajánlani tudom mindenkinek – fejtette ki a pedagógus.