Szomorkás őszi jegyzet

„Ezen a földön, amelyet a természet is egységesnek alkotott, és amelynek lakóit kétezer éves dicső múltunk öröme, de még többször szenvedése forrasztotta össze, érzületben is egységes román nemzet uralkodik. Egységes nemzet, amelyet közös érzelembe forraszt össze a történelemnek minden jó és rossz emléke, amely a román nemzeti kultúrának hatalmas ereje, hogy együtt érezzen és küzdjön az öröm és polgárokban lüktető román érzés, és tegyen tanúbizonyságot arról, hogy ez a föld román! (Úgy van!) Azaz megpróbáltatások idején egy legyen ne csak e földnek, hanem a román hazának szeretetében is! (Helyeslés.) Hogy a Kárpátoknak égbenyúló hegylánca ne csak földrajzi határokat jelezzen, hanem az erős nemzeti érzést, amely kész minden viharral szembeszállani, minden vésszel dacolni, s melynek erején megtörjön minden oly törekvés, amely az állampolgároknak lelkébe a széthúzás üszkét akarja beledobni.” – R. B. képviselő.

V. U. szenátor kifejtette, bármit is tartalmazzon az erdélyi magyarok programja, végső céljuk Erdély elszakítása. Ezt az irredentizmust Magyarország politikája táplálja, amely átszivárog a Kárpátokon. (Szóval hallani sem akarunk csip-csup autonóm törekvésekről.)

1447 olyan iskola működik hazánkban, amely a román nyelvet sikerrel nem tanítja, és 1597 olyan tanító van alkalmazva, aki maga sem beszéli az állam nyelvét – mondta S. P. képviselő. Ez fenntarthatatlan állapot – részlet a bukaresti parlament üléséről, amely az RMDSZ által benyújtott törvénymódosításokat vitatta, illetve vetette el.

Nem, kérem. Mindez az 1907-es Lex Apponyi (Apponyi-féle törvény- szerk. megj.) budapesti parlamenti vitáján hangzott el. A román helyett tessék magyart, a magyar helyett románt olvasni. Szó szerint idéztem (mínusz a zárójeles mondat), ellenőrizni lehet a világhálón.

Annyiszor elgondolom, lehetett volna más a történelem. Lehetett volna másként élni.

Nagyszüleim, dédszüleim ötön, haton, heten voltak testvérek. Nézem a marosvásárhelyi Népújságban a gyászjelentése­ket. Elhunyt P. K., gyászolja felesége, egy unokája. K. H., gyászolja lánya, veje, Răzvan. unokája, Ramona. G. N. Düsseldorfban, M. T. Miskolcon elhunyt. A többit gondolja tovább a kedves olvasó.