Szőke Tibor haralyi kádármester az Orbán Balázs-díj legújabb háromszéki birtokosa

Székelyföld megyei önkormányzatai a térség fejlesztéséért, a szülőföldön való megmaradásért, a közösségi értékek megőrzéséért tevékenykedő személyiségek munkásságát ismerik el az Orbán Balázs-díjjal. Idén olyan személyiségek kapták meg, akik a hagyományos népi kultúra megőrzésében, a népi mesterségek megmentésében, a népszokások megörökítésében és mindezek továbbadásában végeztek kimagasló munkát. A díjátadóra a marosvásárhelyi kultúrpalotában került sor a XIV. Székelyföld-Napok kiemelt eseményeként.

„Szőke Tibor egy feledésbe merülő mesterség képviselője. De olyan képviselője, aki nemcsak egy ritka mesterségbeli tudást őrzött meg, hanem aki meg tudott újulni, találékonysággal a 21. századra szabta termékeit, furfangos székely módjára megmaradt és vált keresetté a piacon” – méltatta Facebook-oldalán Tamás Sándor háromszéki tanácselnök a díjazottat, akinek hivatalos laudációját Kinda István muzeológus, néprajzkutató írta meg.

„Nagyon jólesett a díj, úgy ért, mint a villámcsapás” – mondta a Székelyhon megkeresésére a kitüntetett. Mint megtudtuk, a 71 éves mester a díjátadó apropóján Marosvásárhelyen tartózkodott három napot; ott pedig arra is időt szánt, hogy megnézze a város nevezetességeit. Kíváncsiságát, kultúraéhségét év közben is rendszeresen kielégíti, hiszen minden hétvégén kimozdul megnézni valamilyen közelebbi-távolabbi nevezetességet, most éppen a környék kastélyait tervezi meglátogatni, még mielőtt lehavazna. A kádármester 1952. október 20-án született, így hamarosan eggyel több okkal ünnepelnek majd a nagycsalád és barátok körében. Jelen tevékenységéről, terveiről is faggattuk a díjazottat.

Mostanában már kevesebbet dolgozik a műhelyben, hiszen az öt unokára is időt kell szánni – részletezte a mester –, de elégtétellel beszélt arról, hogy a Kovászna Megyei Tanács szervezésében a közelmúltban dézsakészítő tanfolyamot tartott, amelyen harminchárom résztvevő volt a Székelyföldről és Magyarországról, köztük orvosok, mérnökök, fafaragók, „faturkálók”. Többen közülük még visszatérnének a hordókészítés csínját-bínját is megtanulni. Bár vannak néhányan, akiknek tovább tudta adni a mesterségbeli tudást, azokat egyelőre a külföldi, gyorsabb jövedelem vonzza, hiszen a kádársághoz türelem kell, „a pénz is lassabban folyik be".

Arról, hogy hogyan tanulta meg a szakmát, a haralyi kádár elmondta, apja mellett – aki türelmes ember volt – játszva leste el a mesterséget. Pár évig vasesztergályosként dolgozott, de 1980-ban saját kádárműhelyt nyitott, ezt most sem bánja, jó döntés volt.

Hogy mennyire, azt nemcsak a műhelyébe látogató rengeteg csoport, sok tévétársaság (még Japánból is voltak nála), számtalan jó emberi kapcsolata bizonyítja, hanem az is, hogy a Kovászna Megyei Művelődési Központ javaslatára 2019-ben Élő örökség díjat kapott a román művelődési minisztériumtól. A címet adományozók szándékuk szerint ezzel a titulussal ráirányítják a figyelmet a népek identitását meghatározó, veszélyeztetett szellemi örökség hordozóira. A maga során a mester, saját bevallása szerint, minden látogatójának és ismerősének Székelyföldet és Haralyt reklámozza.

Szőke Tibor a Kovászna megyei Haralyban, a Háromszéki-havasok lábainál fekvő orbaiszéki faluban született. Évszázados hagyományokba nevelődött, s ezzel az örökséggel napjainkig igyekszik jó gazda módjára sáfárkodni.

A kádárok vagy bodnárok mestersége a Kárpát-medence erdős vidékein sok évszázadra nyúlik vissza. A termelő falusi gazdaságoknak nagy szüksége volt a faedényekre – a vizet dézsában, cseberben tartották; mezőre, erdőre légelyben vitték; a tejet fejőcseberbe fejték, vajat vajköpülőben; sajtot, túrót dézsában készítettek. Élelmiszertartalékaik egy részét fából készült tárolóedényekben tartották; a gabona, liszt, hús, zsír, túró, bor, pálinka számára pedig szintén a kádároktól vásároltak megfelelő rendeltetésű és űrmértékű edényt. A szakma mesterei ezt az igényt szolgálták ki dongákból összeállított tartós faedényeikkel.

Székelyföld viszonylatában a kádár szakma csak Marosvásárhelyen jutott el a céhes szerveződés szintjére. 1607-ben közös céhet alapítottak az asztalosokkal, pajzsosokkal és kerekesekkel, melyből szűk évtized múlva, 1616-ban kiváltak és önállósodtak. Háromszéki írott forrásokban a 18. századtól sokasodtak meg a kádárokról és a Kádár családnevűekről szóló feljegyzések. A 19. század végén Háromszéken több mint 100 kádár rendelkezett iparengedéllyel – Szőke Tibor falujában, Haralyban ekkor 59 mester járult adójával a közterhek viseléséhez. A termékek főleg a brassói vásáron keltek el, de Vráncsán keresztül Dobrudzsáig és a Duna-Deltáig is elfuvarozták azokat. Az Ozsdolát Moldvával összekötő út neve nem véletlenül Kádárok útja. A kollektivizálás és az iparosítás gyökeresen átalakította ezt az ágazatot is: az újabb nemzedékeket, akik apjuk-nagyapjuk-dédapjuk mesterségét örökölhették volna, az iparban létrejövő munkahelyek kimozdították a faluból, majd az évek-évtizedek alatt a régi vágású, becsületes, öreg kádárokat rendre kikísérték a temetőbe.

A 21. századra a szakma a kihalás szélére került, nem csak Haralyban, hanem egész Háromszéken. Továbbörökítésének terhe ma a Szőke család férfiainak, apának és fiának a vállát nyomja. Nem csak megélhetés kérdése: jó székelyekként tudják, hogy becsületbeli ügy is. Mint ahogyan becsületbeli ügy a település érdekében a közösségi munka felvállalása, a falusfelek megsegítése, amiből mindketten derekasan kiveszik részüket.

Szőke Tibor régi hagyományt folytat – nem csak a műhelyében, hanem a szakma továbbadása tekintetében is. A betérő idegennek éppoly szenvedéllyel mesél, mint az általa irányított kádártanfolyam diákjainak. Fia, Barna egyben hű inasa is, aki a település és a család kádárhagyományait magas szinten műveli. Kezeik alatt tölgy, bükk, fenyő, akác, eper-, cseresznye-, körte- és szilvafa alakul egyedi edényformára. A folyamatos megújulást, szakmai kihívást kereső mesterre jellemzők az olyan szakmai remekek, mint az ovális hordó, az egyszerre bort és pálinkát is tartalmazó hordó vagy a vízszintes dongájú hordó. A kész árut a hagyományos piaci jelenléten kívül a világhálón is értékesítik. A hagyományos edénytípusok készítése mellett a legújabb igényeket is követik, így a jelen műanyag uralta világában a természetes értékekre, az ökológiai tisztaságra teremtenek fogyasztói igényt. Online jelenléttel, helyi, országos és nemzetközi vásárokon bemutatókat vállalva hirdetik a szakma becsületét, a székely találékonyságot, és hívják fel a figyelmet térségünk értékeire, a székelyföldi turizmusban rejlő lehetőségekre. Szőke Tibor ugyanis román vidékeken már évek óta a székelyföldi népi mesterségek valódi nagykövete. Ezt az odaadást értékelte a Kovászna Megyei Művelődési Központ, amikor őt jelölte 2018-ban Élő Örökség díjra, és ezt az igazolható tevékenységet ismerte el a Román Kulturális Minisztérium a díj odaítélésével.

2023-ban az Orbán Balázs-díj immár a saját közösség, Székelyföld elismerése lesz értékes kézműves foglalkozásaink egyikének a továbbéltetéséért.

Dr. Kinda István néprajzkutató, muzeológus

Fotó: Török Etele, Bodor Tünde