Szent László segítsége

B. Kovács András

2018. február 19., 00:202018. február 19., 00:20

A 11. században uralkodó I. László király – aki Szent László néven vonult be a székely történelembe, és lett a legendárium egyik fő szereplője, akinek emlékét sok templomi freskó is őrzi – a krónikás feljegyzése szerint két évszázaddal később „égi segítséget” nyújtott azoknak az erdélyi hadaknak, melyek Lackfi András vajda vezérlete alatt, 1345 telén büntetőexpedíciót indítottak az Arany Horda ellen, és Moldvában le is győzték, mi több, a tengerig űzték azt. A szent kultuszának első, a székelységhez kapcsolható feljegyzése ez.

A székely haderő nagyságát és felépítését illetően az oklevelek stb. gyér adatokkal szolgálnak, de Zsigmond király például két bandérium (zászlóalj) kiállítására kötelezte a székely ispánt az oszmánok elleni hadjárat esetére. Mátyás király utasította az erdélyi vajdát, írassa össze a székely lófőket és gyalogokat – a dokumentum sajnos nem maradt fenn, de egy 1479-es jegyzék szerint a király haderejében 16 ezer székely lovas szolgált, a sereg könnyűlovasságát ők tették ki. A székkapitányok békeidőben a fegyverzet felülvizsgálatát és a hadkötelesek számontartását végezték, a harcból való távolmaradást fővesztéssel, a lakóház széthányásával büntették – írja Oláh Miklós.

II. Ulászló kiváltságlevele 1499-ből részletezi a székelyek kötelességeit. E szerint Moldvába indított hadjárat esetén a székelység egésze köteles a királyi hadat követni, déli hadjárat esetén a fele, ha pedig az uralkodó nyugat fele indul el, vagy északra visel hadat, akkor tizedmaguk után voltak kötelesek egy katonát állítani, és minden székből egy-egy kapitány vezényletével megjelenni a táborban. Az országot ért támadás esetén persze általános mozgósítást rendeltek el.

A kiváltságlevél részletezi, hogy a zsellérek és „földönlakók” maradhatnak csak otthon, együtt a három forint értékű ingósággal nem rendelkező szegényekkel, valamint a mezővárosok és a városok lakóival. Továbbá helységenként a védelem céljára visszamaradt pár katonarendűvel. Egy 1537-es iratban az szerepel, hogy húsz–húsz székelynek egy fegyverekkel és élelemmel megrakott szekeret is magával kell vinnie.