Székelyföld valósága

Szilágyi Nándor elsősorban statisztikai adatokkal szolgált. A román Nemzeti Statisztikai Intézet (INS) és az Országos Stratégiai és Előrejelzési Bizottság (CNSP) legfrissebb, 2020-as kimutatása szerint a romániai cégek nettó árbevételének megyékre lebontott rangsorát toronymagasan Bukarest vezeti 563,8 milliárd lejjel. A székelyföldi megyék közül legjobban teljesítő Maros a tizenegyedik helyet foglalja el 34,2 milliárdos mutatóval. Hargita a 27., Kovászna megye pedig a 37. helyen található 12,1, illetve 7 milliárd lejes árbevétellel.

Románia bruttó hazai összterméke 1059,8 milliárd lej volt 2019-ben, az éllovas természetesen Bukarest 23,9 százalékos részesedésével. Maros megye GDP-je 2,2 százalékot, Hargitáé 1,1, Kovásznáé 0,7 százalékot tesz ki. Kovászna megye ebben az utolsó helyet foglalja el a negyvenkét tagú mezőnyben.
Maros megyében az átlagosan 2739 lejes nettó fizetés a romániai átlag fölé emelkedik, Hargita 2349 és Kovászna 2379 lejes értéke alatta marad. Összehasonlításképpen: a rangsorban első Bukarestben az átlagos nettó fizetés 4068 lej, a második Kolozs megye 3449 lejjel. Kovászna és Hargita megye a lista végén, Maros az átlag körül található.

A munkanélküliség mértéke Hargita és Kovászna megyében átlag felett volt 2020-ban: 4,6, illetve 5,2 százalék. Maros megye 2,9 százalékos munkanélkülisége átlag alatt van. A mutató jövőbeni alakulására szóló becslés ugyanezt a trendet valószínűsíti. Fontos megjegyezni, hogy Maros megyében található Románia gázlelőhelyeinek fele: a megye bevételének több mint 20 százalékát adja a gázfeldolgozás, ami felfelé mozdítja az átlagot. Az ország 28. legnagyobb árbevételű vállalata, az E-On-csoport kirendeltsége Vásárhelyen található, ez is nagyban torzítja az adatokat.

Szilágyi Nándor hangsúlyozza: 1989 előtt az iparosítás azzal járt, hogy a tömbmagyar területeken a román bevándorlás hatására megbomlott az etnikai arány. A kommunizmus bukásával azok a gyárak mentek tönkre, amelyeket nem megfelelő helyre telepítettek. Ha akkor olyan iparágakba fektettek volna, amelyek valóban illeszkednek Székelyföld természeti és gazdasági adottságaihoz, akkor a versenyben is jobban teljesített volna a térség. Az 1989 utáni kormányok legnagyobb hiányosságaként rója fel a szakember a fejlesztési stratégia hiányát, a 2000-es évek elejéig zajló, „szabadrabláson” alapuló privatizációt, ami oda vezetett, hogy Románia csak 2002-ben tudta megismételni az 1989-es GDP-adatot. Ezt követően alakult ki olyan vállalati hálózat, amely kiállta a piaci verseny és minőség próbáját – a másik oldalon viszont az egykori igazgatók által kiszipolyozott veszteséges, nagy állami vállalatok álltak.

Az országban mintegy 827 állami tulajdonú vállalat működik, ebből 27 profitábilis, a nagy többség masszívan veszteséges. A privatizációban részt vevő rétegek a politikában is helyet követeltek maguknak, az így létrejött politikai klánok tagjai nem érdem, hanem kapcsolatok alapján töltenek be kulcsfontosságú országos és helyi politikai és közigazgatási tisztségeket. Kevés a szakpolitikus, hiányukat a magyar közösség is megérzi.

A székelyföldi gazdasági lehetőségekre vonatkozóan Szilágyi Nándor szerint stratégiai ágazatnak tekinthető az állattenyésztés, a tejipar, a húsfeldolgozó-ipar és a pékipar, valamint további élelmiszeripari ágazatok, a fafeldolgozás és a bútorgyártás. A nagy potenciállal rendelkező, de még messze alulteljesítő területek közé tartozik a zöldség- és gyümölcsfeldolgozás, az erdőgazdálkodás, a haltenyésztés és a turizmus. Ezek megfelelő befektetéssel húzóágazatok lehetnek. 

Tízéves távlatban jók a kilátások

Miklós Zoltán parlamenti képviselő a fentebb taglalt statisztikai adatokat nézve kiemelte, azok abszolút, nem lakosságarányos értékek, tehát így érthető, ha a legkisebb megye bevétele a legkevesebb országos szinten. Nézete szerint azok az infrastrukturális beruházások, amelyek a megye 50 km-es vonzáskörzetében készülnek, mindenképpen vonzóbbá fogják tenni a térségét, mint amilyen az most. Pár éven belül megépül a brassói repülőtér, a sepsiszentgyörgyi terelőút, többéves távlatban a Brassó–Bákó autópálya, optimista megközelítésben a Comarnic–Brassó autópálya is, sőt az észak-erdélyi autópálya is leér valamikor Brassóig.

„Már a szépmezői ipari park igazgatójaként láttam, hogy vonzóbb a környék, mint öt évvel ezelőtt. A beruházók mindig a hosszú távú terveket nézik. A vállalkozók felismerik, hogy az ország közepén vagyunk, és innen minden könnyen elérhető, a Kovászna megyei munkavállalók pedig megbízhatóbbak, kitartóbbak, hűségesebbek, mint az ország más részein levők” – mondta. Úgy véli, a duális képzés nagy szerepet játszhat a régió fejlesztésében, hiszen a szakképzetlenek általában alacsony fizetésért dolgoznak, ami rontja a megyei átlagkeresetet.
Ami az átlagbéreket illeti, elismeri, hogy a Kovászna megyei átlag 15%-kal elmarad az országos átlagkeresettől, „de a statisztika nem nyújt teljesen tiszta képet, mert abból kimaradnak a belügyi alkalmazottak és sok közhivatalnok bérei is, amelyek általában elég magasak.” Ugyanakkor az alacsonyabb béreket „kompenzálja”, hogy egyes kiadások némileg olcsóbbak – tette hozzá.

Ezzel a megállapításával vitába szálltunk, azzal érvelve, hogy az ingatlanárak az utóbbi öt évben szinte megkétszereződtek, a szentgyörgyi piacon pedig kétszer annyiért lehet megvenni a termékeket, mint Brassóban. Miklós arra hivatkozik, hogy országszerte megnőttek az ingat­lan­árak, másrészt míg egy évvel ezelőtt Kolozsváron kb. 90 havi átlagfizetésre volt szükség egy kétszobás lakás megvásárlásához, addig nálunk 75 havira.

A képviselő kifejtette, a fejlesztéshez jó infrastruktúrára van szükség, és ebben valóban nem voltak nagy előrelépések az elmúlt években, de most jók a kilátások, a reptér például mindenütt gazdasági fejlődést hozott. Az önkormányzatok dolga, hogy megfelelő körülményeket teremtsenek a cégeknek, olcsón biztosítsanak területet, adjanak adókedvezményeket. Mindezek adottak például a szentgyörgyi ipari parkban, az önkormányzat mindezt még megfejelte egy 100 ezer eurós támogatási rendszerrel is. „Mindenképp van potenciál a székelyföldi gazdaságban” – zárta beszélgetésünket az RMDSZ gazdasági szakpolitikusa. (B. T.)