Százötven éve gyúrják

Idéntől újabb változások várhatók a labdarúgás játékszabályaiban, a nemzeti szövetségek szabadon eldönthetik, hogy a járvány miatt félbeszakadt bajnokságok folytatásában bevezetik (úgymond kísérleti jelleggel), vagy pedig csak a 2020–2021-es idényben.

A 2019–2020-as bajnokságok ez ideig lejátszott mérkőzéseihez képest az egyik változás a kezezés címén történő szabálytalanságok újraértelmezése. Az őszi, téli időszakban a támadó csapat játékosának vétlen kezezését (karjához pattanó labda stb.) lefújták az esetek többségében. Az újraértelmezés, pontosítás alapján viszont, hogyha a támadó csapat játékosával vétlen kezezés történik, ez csak akkor szabálytalan, hogyha három fázisban gól születik a mozdulat után: 1. az érintett játékos rögtön gól szerez, 2. átadásából rögtön gólt szerez a csapattárs, 3. a vétlen kezezésből a labda egy csapattárshoz pattan, akinek átadásából egy harmadik játékos gólt szerez ... Nem lesz könnyű dolguk a játékvezetőknek, hiszen az egyértelmű kezezés az, amikor a labda könyökön alul ér a karhoz, míg a váll és felkar tájéka (ameddig a mez a felkart takarja) labdaérintéskor nem számít kezezésnek. Biztosan lesznek bűvész játékosok, akik az alkar-felkar háromszögével, a bicepsszel tudnak igazítani a labdán, hogy az a kellő irányba pattanjon. A szabálymódosítás ábráján a mez rövid ujját jelölik „no handball” (nem kézilabda, azaz nem kezezés) felirattal, ami értelmezésekre ad okot, hiszen viszonylagos, a mez ujjának hosszúságától is függővé teszi a „no handball” helyét.

Fejfájást okozó elemzés helyett tegyünk egy gyors időutazást. Amikor Angliában a rögbitől úgymond intézményesen is elkülönítették a futballt, az új sportágnak külön szabályokat alkottak. Az 1863. évi focikódexnek tíz pontja volt, mint a tízparancsolatnak. A játékszabály második pontja anakronisztikusan bájos, de sok-sok „aranylábú” focista ma is nagyon szívesen alkalmazná a pályán. A mondat így szól: „A játékosok a kezüket csak arra használhatják, hogy a labdát megállítsák, és a lábuk előtt a talajra helyezzék”. Hát nem kedves? Ha fennmaradt volna ez a szabály, mennyivel megkönnyíthette volna az ifjak „akadémiai képzésének” kimerítő labdatechnikai óráit! És a mérkőzéseket is voltaképpen. A korszakalkotó angol futballszabályzat harmadik pontja ma is időszerű: „Csak a labdába szabad rúgni”, írták rendkívül körültekintően, ami 150–160 év múltán is időszerű.