Száraz tónak nedves partján…

Mialatt e sorok is íródnak, odakint a levegő hőmérséklete több mint 30 Celsius fok, süt a nap, vagyis igazi augusztusi idő van, tombol a nyár, javában zajlik a nyári vakáció, és ilyenkor mi másra gondolhatna az ember, mint arra, hogy de jó volna egyet csobbanni valahol, felfrissülni a nagy melegben, csakhogy Barót közelében rendezett körülmények között erre nincs lehetőség.
Persze, itt is van patak, vannak állóvizek is, ahol lehet fürödni, a fiatalok meg is keresik ezeket a lehetőségeket, de vajon ha valami bajuk történik az ismeretlen vizekben, kié lesz majd a felelősség?

Nyilván a szülőké, akik elengedték őket, ha a gyerkőcök egyáltalán megmondják, hogy hova mennek. Egy ilyen veszélyes tó véleményünk szerint a Felsőrákos közelében képződött bányató is, ismeretlen mélységekkel, hirtelen mélyülő szegéllyel, mely veszélyekre semmi, senki nem figyelmeztet.

A helyi viszonylatban nagynak mondható tó szabadon megközelíthető, az egykori bányához vezető utak most egyenesen belefutnak a tóba, a vizet hol bokrok, hol nádasok övezik. Szó se róla, a környék szép, turisztikai fejlesztésre igencsak alkalmas lenne, erről azonban még korai beszélni. Korai és talán hiábavaló is, hiszen Barót város a késszel sem tudott mit kezdeni, nemhogy fejlesztésre, a jövő tervezésére adná a fejét. 2013-ban ugyanis a megye a város kezébe adta a Borvizek útja keretében épült strand kulcsát, annak ajtaját azonban azóta sem tudták, vagy nem akarták kinyitni a helyiek, csak igen rövid alkalmakra. Mostanra a több százezer eurós költséggel újjáépített városi strandon – kívülről legalábbis, merthogy bemenni nem lehet – az enyészet jelei kezdtek mutatkozni, a falak, lépcsők málladozóban, pókhálók mindenfelé, egyszóval a gondatlanság az úr az épület környékén. Bent azonban, ahogy észrevettük, a füvet legalább lekaszáltatta az önkormányzat.

Kár pedig a strandért, kár a belefektetett pénzért, és kár a barótiakért is, akik hat évvel ezelőtt még hittek abban, hogy az új, RMDSZ-es városvezetés képes változtatni a dolgok addigi helytelen menetén, ám bebizonyosodott – az nem olyan könnyű. Kár a fiatalokért is, akiket ily módon, hiába próbálunk itthonmaradásra ösztönözni – nekik és magunknak is hazudnánk, ha azt mondanánk, itt is megkapják azt, amit nyugaton, vagy máshol az országban – ehhez a dolgokat teljesen más mentalitással kellene más útra terelni. <<