Szabadságkeresés a munkában

– Jelenleg zajlanak a Szerelem próbái, ám nem ez az első munkája az Udvartér Színháznál. Milyen benyomást tett a céhes város, illetve maga a színház?

– Már első ittlétem alatt is hamar otthon tudtam érezni magam Kézdivásárhelyen, de most még inkább kezdtem felszabadultan mozogni a városban és a színházban egyaránt. Jóleső érzés, hogy az emberek, akiket első munkám során ismertem meg, boldogan és baráti közelséggel fogadtak ismét.

– Fiatal színészként kell dolgoznia Barta Lajos szövegével, ami nyelvezetében, élethelyzetekben „régimódinak” tűnhet. Melyek azok a kapcsolódási pontok, amelyek mentén dolgozik a darabbal?

– A szöveg valóban kihívás olyan tekintetben, hogy a szokatlan szórendekben és a németből átvett szavakban eltér a mai nyelvhasználattól. Ugyanakkor meg nagyon lényegretörő, van egyfajta költőiség is néhány megszólalásban, azok mégis egyenesen szólalnak meg a karakterek szájából egymás irányába. Nem dolgoztam soha korábban magyar klasszikus szöveggel, nehéz, de izgalmas kihívást nyújt. Szakmai szempontból sok tanulsággal járt már eddig is a szöveggel való munka, annak értelmezése az olvasópróbákon és szituációkba helyezve egyaránt.

– „Vegyes” csapattal dolgozik, a színészek között vannak fiatalok és olyanok is, akik évtizedek óta a pályán vannak, sikerrel. Mit tanulnak egymástól? Kölcsönös ez a tapasztalatcsere?

– Mi, a fiatalabb szereplők mind ismerjük egymást, mivel osztozunk a közös egyetemi éveken. Persze még bőven okoz mindenki meglepetést, és ezt kívülről figyelni szép is, de arra is ösztönöz, hogy én is találjam meg azt a szabadságot, amelyet nem mindig egyszerű meglelni a munka során. Az idősebb kollégák profizmusától meg természetesen leesik az állam, és csak reménykedni tudok, hogy összesodor még velük az élet, és el tudok lesni ezt-azt.

– Mi az az üzenet, ami aktuálissá, a mai néző számára relevánssá teszi a Szerelem című darabot?

– A boldogság és a kiegyensúlyozott élet felépítése mindig és mindenkinek örök problémát fog jelenteni az életben. A darab üzenetét talán ott érdemes keresni, hogy hol kezdődik a valódi boldogság, és hol kezdődik a belenyugvás? Vajon metszi-e a kettő egymást? Az ember tud-e igazán boldog lenni, ha elfogad egy helyzetet, mely szembemegy valódi elképzeléseivel, vagy az tulajdonképpen feladást jelent? A lényeg: jó, ha az embernek eszébe jut megvizsgálni a saját mosolyát, és feltenni a kérdést: ez a mosoly őszinte?

Csorba Kristóf-György vagyok, idén végeztem a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. A főiskola a három év alatt stabil pontot nyújtott az életemben és teljes mértekben az ott megéltek határoztak meg mindent számomra. Hiányozni fog az, ami ott volt, viszont izgatott vagyok amiatt, hogyan tudom majd kamatoztatni a sok jó tapasztalatot és a bátorítást.

Fotó: Udvartér Színház