Sok a visszatelepedő

– Mennyit változott a kezdetek óta a LAM alapítvány? Hol tart most?

– Az intézményesített forma előtt már működött az alapítvány csírája, és bár sok minden változott, a tartalmi alap megmaradt. A lényege stabil: régiófejlesztés az itt élő emberek által. Mai napig ez a tevékenység fő vonala. A külsőségek változtak: megalapozás, bejegyzési formák, sarkalatos történések, uniós csatlakozás, távolodás a svájci tőkétől, képzésrendszer átszervezése. De a legfontosabb részei megvannak ma is, a fejlődés organikus volt.

– Az alapítvány egyik alappillére a felnőttképzés. Milyen képzések voltak tavaly, milyen részvétellel, sikerrel?

– Minden évben igyekszünk elébe menni az igényeknek, újat kitalálni, mint például a vadőr-vadgazda képzés. Tavaly virágkötészetet indítottunk, népszerű képzés volt, sokan érdeklődtek. Jelenleg is zajlik, vannak jelentkezők. A felnőttképzési tanfolyamokra 18 év feletti hallgatók jelentkezhetnek, a feltételek szakonként változnak, de szükség van az iskolarendszerű alapképzésre.

– Milyen terveik vannak idénre? Lesznek-e újdonságok, programok, képzések, támogatások?

– Új képzésen gondolkodunk, de ez meglepetés lenne. Jelenleg állattenyésztési és mezőgazdasági képzéseink vannak, illetve a vállalkozói képzések. Tavaly 123 oklevelet adtunk ki, ebből 70 szakmai bizonylat.

– Az alapítvány másik fő része a pályázatírás, szaktanácsadás. Milyen pályázati, EU-s finanszírozási lehetőségek vannak idénre a gazdáknak?

– Tág volt a lehetőségek tárháza, Magyarország is aktívan bekapcsolódott a vidék- és régiófejlesztésbe, de a romániai főtengelyeken is sok pályázat volt az elmúlt időszakban. Most ciklus vége van két-három aktív kiírással, amelyekre még jelentkezni lehet, de az el nem költött pénzekre is lehet pályázni. A következő ciklusról sok mendemonda terjed, de az biztos, hogy növelik az országok önrészét, és Románia átlagos önrésze a duplája lehet (30 százalék), hangsúlyt fektetnek a fiatal és a vidékre telepedő gazdákra, agrárszakemberekre. A 2021-2027-es cikluson most dolgoznak, semmi sem biztos, ezért azt javaslom, hogy ragadják meg a gazdák a maradvány összegeket.

– Említette a visszatelepedő vidéki gazdákat. Mennyire jellemző ez Háromszékre?

– A közelmúltban jellemző volt, hogy városi értelmiségiek költöztek vidékre, ez egyfajta divat volt, felívelő időszakkal. Most fiatal gazdaemberek vásárolnak telket vagy újítanak fel családi házakat, és telepednek vissza, ami gazdálkodási jellegű és előremutató vidékfejlesztési szinten. Célcsoport változás van a vidékiesedés szempontjából.

– Milyennek látja a romániai gazdákat, termelőket segítő programokat? Mennyire élnek ezekkel a lehetőségekkel a háromszékiek?

–  A román agrárpolitikát szétszórtnak látom, szakmaiatlanság tekint vissza minden oldalról. Sok területen, ahol organikus fejlődést tudtak volna generálni, elfogytak az összegek, nem megalapozott ez a politika, hanem ad hoc jellegű dolog. Óriási hiányosságok vannak, de mégis azt látom, hogy javulóban van, látom a jeleit a felzárkózásnak.

– Elvégezte a Sapientia agrármérnöki karát magyarul az első évfolyam Sepsiszentgyörgyön. Milyen kilátásai vannak egy kezdő agrármérnöknek a megyében?

– Egyre jobb kilátásai vannak, főleg, ha a visszatelepedést nézzük. Nagy szükség lenne farmvezetőkre, növénynemesítő mérnökökre, mivel az élelmiszertermelés egyre inkább növekszik. Ilyen szakemberekre, erre a szakágra nagy szükség lesz.