Raffay Ernő a román-magyar kapcsolatok tragédiájáról

Elöljáróban elmondta, Nagy-Románia „összeollózása” előtt a románság szétszórt népe volt Európának, „úgy, mint most a magyar”. Megjegyezte, akkor Erdélyben élt a legnagyobb román tömeg a Román Királyságon kívül, az 1910. évi magyar népszámlálás szerint valamivel több, mint kétmillió nyolcszáznyolcvanezer fő. „Nicolae Iorga 1905-ös német nyelvű könyvében négymilliót említ, de hát az nagy szamárság”, vélte.

– Kutatásaim során azt vizsgáltam, hogy a románok – inkább nem minősítem, milyen diplomáciai és katonai tevékenységgel – hogyan tudták összeszedni a nagyhatalmakhoz tartozó területeket, és megcsinálni a saját Nagy-Romániájukat, azaz România Mare-t, ahogy dallamos nyelvükön mondják. Ez egy nagy történelmi teljesítmény! – hangsúlyozta az 1982-ben sikeresen románnyelv-vizsgát tett történész.

A történet 1849-ben kezdődött, amikor a magyarokat leverték és széttaposták; akkor az erdélyi románok felemelték fejüket, és az osztrák császár mellé álltak. Aztán 1867-ben jött a kiegyezés, és az Osztrák-Magyar Monarchia Európa második nagyhatalma lett Oroszország után. 1867-től 51 évig a románság itt kisebbségben volt. Aztán kitört a világháború, és Károly román király – ügyesen politizálva – azt mondta, nem lépnek be. De közben, 1914 és 1916 között felkészültek a háborúra, 1916. augusztus 17-én megszületik a bukaresti titkos szerződés I. C. Brătianu román miniszterelnök és az antanthatalmak négy bukaresti követe között, melynek értelmében Románia 10 napon belül megtámadja az Osztrák-Magyar Monarchiát, de facto Székelyföldet.

– Megfogalmazták a hazugságoktól hemzsegő román hadüzenetet, és 1916. augusztus 27-én 20.30-kor 435 ezer román katona bejött Erdélybe úgy, hogy ellenük nem állt készenlétbe hadsereg. Végül a románokat a német és osztrák-magyar csapatok kiverték az országból, és 1918. május első hetének végén Románia különbékét kötött.

Ugyanazon év novemberében, a németek fegyverletétele előtt megtörténik a második román katonai támadás Székelyföld ellen. Így az első világháború lezárásakor a Román Királyság a győztesek oldalán harcolt, ahonnan egyenes út vezetett a trianoni békeszerződéshez.

– Magyarország elveszítette a háború katonai részét, és elveszítette a békét, míg Románia meg tudta csinálni Nagy-Romániát, tehát elveszítette a háborút, és megnyerte a békét. A román–magyar kapcsolatok tipikus alaphelyzete, hogy kirabolják a magyarokat, napjainkig fennmaradt. Ez a tragédia a román–magyar kapcsolatokban, amit rendezni kellene” – summázott.