Pénz kell, de koncepció is

November végén az ország hat egyetemi központjában vizsgáztak az általános orvosi egyetem végzettjei a rezidensi helyekre. Kik szerződtek Kovászna megyébe – kérdeztük a közegészségügyi igazgatóságon –, van-e remény arra, hogy a hiányzó szakorvosok helyé­re ifjak lépjenek?

Az orvoshiány komoly probléma Háromszéken, mondja Ágoston László igazgató. Sajnos, utánpótlás csak hellyel-közzel érkezik. A fiatalok jó része – ha egyáltalán az országban marad – a nagyvárosok nagykórházait szeretné választani munkahelyként, több okból is. Először is a szakmai továbbfejlődésre nagyobb az esély ezeken a helyeken, másrészt a kereseti lehetőség is jobb, s ehhez adódik még a nagyvárosi élet minden előnye. Tény, hogy 6 év egyetem és 5-6 év rezidenciátus alatt, ami szintén nagyvárosi klinikákhoz köti őket, annyira hozzászoknak a pezsgő élethez, hogy utána csak komoly meggyőző érvekkel lehet őket kisebb helyre csábítani.
– Pedig igazán szükség volna a fiatal orvosokra, mert 2016-ban a megyében 43 orvosnak engedélyeztük a biztosítópénztárral és az orvoskollégiummal közösen, hogy nyugdíjkorhatár fölött is dolgozhassanak. Gyakorlatilag kényszerhelyzetben vagyunk, mert 43 szakember hiánya komoly rést ütne a megye egészségügyi ellátásán. De előbb-utóbb természetesen nyugdíjba mennek az orvosok, és nekünk erre tartós megoldást kellene találniuk – részletezte.
A megyei kórház három szakembert szerződtetett hematológia, intenzív terápia és fertőző szakokra. A kovásznai szívkórház tíz orvossal kötött szerződést intenzív terápia, gyermekgyógyászat, neonatológia, neurológia, labor, imagisztika, balneológia, gyógyszerész szakokon. A kézdivásárhelyi municípiumi kórházba hét rezidens szerződött intenzív terápia, gyermekgyógyászat, labor, imagisztika, sebészet, pszichiátria, belgyógyászat szakokra. A baróti városi kórház két orvossal bővül majd neurológia és radiológia szakon.
– Bár a helyzet első ránézésre jó, hiszen jöttek orvosok, a baj az, hogy igazából semmi garancia nincs arra, hogy a szakosodás elvégzése után valóban és hosszú távon itt maradnak a kórházainkban. Sajnos, nem igazán van jogi eszközük a kórházaknak ezt kikényszeríteni. A még nagyobb gond az, hogy a meghirdetett állás foglaltként jelenik meg. Tehát miután a rezidens öt évig foglalta az állást (bár effektíven még tanult, nem dolgozott), ha elmegy, továbbra sincs orvosa a kórháznak. Újra meghirdetik az állást, és reménykednek, hátha kerül olyan valaki, aki ott is szeretne maradni. Ez a helyzet a nagyobb egységeknél is előfordul, de a kisebbeknél, mint a baróti vagy akár a kézdivásárhelyi kórház, gyakori gondot okoz. A rezidenciátusi rendszer megváltoztatására volna szükség, és már lehet is hallani erre célzó halk hangokat. Reméljük, a következő évek elhozzák a megoldást – zárta a gondolatsort Ágoston László.
Dénes Mária, a baróti kórház menedzsere optimista, meggyőződése szerint a most leszerződött két új orvos ténylegesen náluk szeretne maradni. Kérdésünkre, miszerint a szerződésnek van-e jogi ereje, azt felelte: bár előfordult, hogy valaki szerződés ellenére elment, tavaly is jött szakorvos, aki ott is maradt, de megjósolni senki egyéni döntéseit nem lehet. <<