Pászka Lóránd igazi példakép

– Két év telt el azóta, hogy utoljára beszélgettünk. Sok minden változott, hiszen januárban a Ferencvároshoz kerültél, de ne szaladjunk ennyire előre. Mi történt addig?

– Két éve már? Rohan az idő (nevet). Az elmúlt két évben rengeteg minden történt, megéltem hullámvölgyeket, és jelen pillanatban sikereket is.

– Milyen hullámvölgyeket kellett átélned?

– A nyári átigazolási időszakban volt egy NB1-es ajánlatom, ami végül meghiúsult, és ez iszonyatosan nagy csalódás volt számomra, de utólag, hál’istennek, azt kell mondanom, hogy az élet így akarta, mert az is kellett ahhoz, hogy ma a Ferencváros labdarúgócsapatában játszhassak.

– Mi segített abban, hogy túléld ezt a nehéz periódust?

– A családom, mindig is ők segítettek és biztattak, hogy csak az előttem álló dolgokra figyeljek, mert minden rendben lesz.

– Mesélj a próbajátékról.

– Váratlanul ért, amikor a sportigazgatónk szólt, hogy a koronavírus-járvány miatt páran kiestek a csapatból, és meg szeretnének nézni. Annak ellenére, hogy ez egy váratlan fordulat volt az életemben, tudtam, hogy meg kell mutassam magam, hiszen minden gyerek arra vágyik, hogy egyszer a Ferencváros csapatában játszhasson, hiszen ez Magyarország legnagyobb és leghíresebb klubja. Lehetőségként fogtam fel: volt tíz napom, hogy bebizonyítsam az edzőnek – aki akkor érkezett a klubhoz –, hogy alkalmas vagyok a feladatra.

– Hogyan fogadott a csapat?

– Meglepően jól, a srácok hamar befogadtak, sokat segítettek, főleg a hazai játékosok, úgyhogy ezúton is szeretném megköszönni nekik.

– Mindig is Fradiban szerettél volna játszani?

– Igen, ahogy az előbb is említettem, nagyon sok kisgyerek, ahogy nézi a mérkőzéseket, azt látja, hogy a Ferencváros a bajnok – ahogy idén is –, és aki elkezd focizni, biztos, hogy azt szeretné, hogy egyszer bajnokcsapatban játszhasson. A Ferencváros egy példa előttem, egy álmom teljesült, hogy ma itt lehetek.

– És ha külföldi csapatokra gondolunk?

– Nyilván vannak az embernek álmai, de azt gondolom, ami külföldön a Barcelona, az Magyarországon a Ferencváros.

– Szeretnél ott játszani? Úgy tudom, az a kedvenc csapatod.

– Hogy szeretnék-e? Persze, nyilván az ember szeretne. De nekem most a Ferencváros a Barcelona.

– Az Újpest elleni mérkőzésen először kaptál kezdőként lehetőséget az NB I-ben, gólpasszt adtál, amellyel nemcsak a győzelmet, hanem a bajnoki címet is bebiztosította a csapat. Mit mondott az edződ az ünneplés után?

– Őszinte leszek, az edzővel különösebben nem beszélgettem, nem szokott a játékosokhoz külön-külön odamenni és megdicsérni. Igazából, ő ezt természetesnek veszi, bízott bennem, és ez jól esik. Általa is kerültem a Fradiba, hiszen gyakorlatilag együttérkeztünk a klubhoz. Örültem, hogy meglátta bennem a potenciált, és megadta a lehetőséget a bizonyításra.

– Gondoltad volna, hogy ilyen sikeres lesz a bemutatkozásod? Sokan a szezon egyik felfedezettjének tartanak.

– Titkon bíztam benne. Az Újpest ellen nagyon koncentrált voltam, egész héten sejtettem, hogy a kupameccs után itt is megkapom a lehetőséget, hogy kezdőként pályára lépjek. Azzal is tisztában voltam, hogy több mint húszezer ember fog figyelni, és mekkora tétje van ennek a mérkőzésnek. Ez egy adrenalinlöketet adott, és hozzásegített a jó teljesítményhez.

– Te lettél a mérkőzés embere.

– Hát, ezt a nézők megszavazták, nyilván nagyon jól esett, de rajtam kívül mások is remekül teljesítettek. Viszont örvendek, hogy azt látták, hogy hozzá tudtam tenni a csapat játékához, illetve pozitív visszaigazolás arra, hogy amit csinálok az jó.

– Mesélj, milyen érzés volt több ezer ember előtt játszani, miközben a tévében egész Erdély téged figyelt?

– Azért is volt ez egy nagyon különleges nap, mert a szüleim is jelen voltak, amire ez a meccs előtt nemigen volt példa, mert közel 750 kilométerre vagyunk egymástól, és most pont úgy sikerült, hogy a kupamérkőzésen is részt vettek, meg a derbin is itt lehettek. A mérkőzés előtt volt egy egészséges drukk bennem, de ahogy kimentem a pályára, fura módon megnyugodtam, és tudtam, hogy jól fog menni a játék. Az, hogy a szüleim is ott voltak, annak külön örülök, hiszen így ők is átélték velem ezt az eufóriát.

– Ki az, aki mindvégig melletted állt és támogatott abban, hogy ma itt legyél 26 évesen NB I-es játékosként?

– Én hívő ember vagyok, nyilván a szüleim támogatása nélkül nem sikerült volna mindez, de a Jóisten segítsége is kellett, és biztos vagyok benne, hogy ő is hozzásegített ehhez. Kértem tőle ezt a segítséget, és úgy tűnik, meghallgatta imádságaim.

– Hogyan érzed magad most?

– Most minden kerek. Jól érzem magam, boldog vagyok.

– Rengeteg ember figyel rád hirtelen, több mindennek kell megfelelni, mint eddig. Bírni fogod a tempót?

– Nagyon bízom benne. Tisztában vagyok azzal, hogy van rajtunk egy nagyobb nyomás, például a média által, valamint a szurkolók felől is van egy elvárás. Úgy érzem, eddig jól kezelem, és ezután sem fogok elszállni magamtól. Én csak szeretnék minél több meccsen játszani, és tenni a dolgomat, ez a célom.

– Mik a terveid a szezon hátralévő részére?

– Elsősorban a legnagyobb vágyam, hogy megnyerjük a Magyar-kupát, amelyre május 11-én (ma –szerk. megj) kerül sor a Puskás Arénában, és iszonyatosan nagy élmény lesz, hiszen ott sem játszottam még. Emellett szeretnék minél több játékpercet tölteni a pályán.

– Hiányzik az otthon?

– Az otthon mindig hiányzik, még 12 év után is. Miután a szüleim hazautaztak, hatalmas honvágy tört rám, de akárhányszor hazamegyek és visszajövök Budapestre, kell egy hét, hogy ezt a honvágyat félre tudjam tenni, és újra visszarázódjak a hétköznapokba. Szerintem, amíg élek, nem fog ez változni.

Gyors kérdezz-felelek:

– Ki a példaképed?

– Édesapám, mind emberként, mind apaként, olyan szeretnék lenni, mint ő.

– Melyik a kedvenc csapatod?

– Ferencváros, természetesen, a külföldi csapatok közül pedig a Barcelona.

– Mi az a két dolog, ami erőssé tesz?

– A magamba vetett hitem és a családom támogatása.

– Melyik volt életed legjobb három döntése?

– Hogy bevállaltam, hogy 13 évesen eljövök otthonról, hogy aláírtam a Fradinál a szerződést, illetve, hogy elvállaltam egyik legjobb barátom lányának keresztapaságát.

– És melyik a három legrosszabb?

– Egyszer elvettem a haverom motorját, amivel természetesen elestem, és letörtem 1–2 dolgot róla. Gyerekként beintettem egyik osztálytársam édesapjának (nevet). Két évvel ezelőtt a mérkőzés előtt elmentem külön edzésre, ahol egyik gyakorlat során elszakadt a bokaszalagom, és emiatt egy hónapig nem játszottam.

– Mi az, ami motivál?

– Sikeres lenni abban, amit csinálok.

– Mi a három legkedvencebb szavad?

– Quality (minőség), Te amo (szeretlek), Champion (bajnok).