Ottokár dicsekszik

A gyér írásos adatok néha éles fényt vetnek arra, mely segédnépekkel harcolt vállvetve a székelység, s érdemes eltűnődni azon, melyik és miért maradt fenn közülük máig. II. Ottokár cseh király 1260-ban beszámol a pápának arról, hogy IV. Béla magyar királlyal ütközött meg a Morva folyó mellett, s a levélből kiderül, milyen felépítésű és összetételű volt ama sereg, melybe a székelyeknek be kellett illeszkedniük. Ottokár azt írta a pápának, hogy „a magyarok híres királyai, Béla és fia, István ellen, továbbá Danyiló, Oroszország királya és fiai ellen s más ruténok és tatárok ellen, akik azok segítségére érkeztek (…) s a kegyetlen kunok, magyarok s különböző szlávok, székelyek és románok, böszörmények és izmaeliták, nemkülönben a szakadár görögök, bolgárok és oroszok s az eretnek bosnyákok mérhetetlen tömege ellen” viselt háborúkat, és állítása szerint győzelmet aratott.

Érdekes adatot rögzít egy másik oklevél (1291) arról, hogyan engedte át Ehellős fia Ehellős Torockó nevű várát az aranyosszéki székelyeknek annak fejében, hogy a tatárok vagy mások újabb betörésének útját állják. A szövetségkötést indokolja, hogy pár évvel korábban a már letelepített kunok fellázadtak IV. László király ellen, és a hitszegők letörésére a király a székelyeket is igénybe vette a polgárháborúban. Néhány évre rá pedig, a tatárok második betörésekor, 1285-ben az aranyosszéki székelyek ismételten kitüntették magukat: egy rabokkal és tetemes zsákmánnyal visszavonuló tatár seregen Torockó alatt rajtaütöttek, és ezernél több foglyot szabadítottak ki.

A krónikák szerint miután III. András elvette a stájer herceg lányát, a király kisebb könnyűlovasokból álló segítséget küldött apósának, hogy annak hadakozásaiban részt vegyenek német földön. A sztyeppei harcmodor sikerességét méltányolták a német krónikák is. No de 1301-ben meghalt III. András, és vele magva szakadt férfiágon az Árpád-háznak. Az első Anjou-házi király, Károly Róbert évtizednél hosszabb idő alatt tudta csak megszilárdítani és kiterjeszteni hatalmát az egész országra, a székelyek fölött jó évtizedig Kán László erdélyi vajda parancsnokolt, a tartományúr csak 1310-ben kényszerült arra, hogy az eltulajdonított hivatalokat, köztük a székely ispánságot visszaszolgáltassa a magyar királynak.