Ősi jelképektől a mai címerig

2014-ben a magyar Országgyűlés március 16-át a magyar zászló és címer napjává nyilvánította, „fejet hajtva mindazon emberek, közösségek és emlékük előtt, akik e zászló és címer alatt harcolva életüket adták a magyar nemzetért”. Ennek kapcsán Demeter Zoltán baróti művelődésszervező e heti meghívottja Szekeres Attila István sepsiszentgyörgyi heraldikus, címergrafikus volt a Tortoma Önképzőkörben.
A Nemzetközi Címertani Akadémia levelező tagja a magyar címer kialakulásának történetét elevenítette fel, kezdve attól az időszaktól, mikor a sávozott címert, illetve a kettős keresztet először használni kezdték a magyar királyok. Mint említette, a kettős kereszt, mely egyébként a királyi hatalmat jelképezte, nem III. Béla (1172–1196) idejében jelent meg először, mint ahogyan az internetes portálokon olvasható, hanem IV. Béla (1235–1270) idején. Ennél korábbi az Árpádok sávozott címere, amely mai ismereteink szerint 1202-ben jelenik meg először Imre (1196–1204) király bulláján.
A sávozás az Árpád-házi királyok családi zászlaján is szerepelt, a kettős kereszt a királyi zászlókon. Később Károly Róbert (1308–1342) Anjou-házi király már egyesítve használja az Anjou, illetve az Árpád-házi címert. A sávozás és a kettős kereszt egy pajzsban egymás mellett I. Ulászló 1442-es pecsétjén már látható, de még nem tekinthető országcímernek. A ma ismert országcímer a Szent Koronával első ízben II. Ferdinánd 1618-as koronázási zászlaján tűnik fel.
1848-ban törvény mondta ki, hogy „a nemzeti szín és az ország czímere ősi jogaiba visszaállíttatnak”, ám a történelmi változásokkal egyetemben később is szenvedett módosításokat az ország címere.
Erdély mint országrész, először az Osztrák Császárság 1806 utáni címerében jelenik meg külön pajzsban.
Az 1848-ban kiadott Kossuth-bankókon Magyarország középcímere látható; ott a négyelt alappajzs első mezejében Erdély címere szerepel. Az önkényuralmi tiltás után, a kiegyezést követően a középcímer negyedik mezejébe került Erdély jelképe. 1874-ben Fiume, 1915-ben Bosznia is belekerül az Osztrák-Magyar Monarchia címerébe, az úgynevezett kiscímer – a ma ismert országcímer – a középcímer szívpajzsában látható.
A kiscímer a Horthy-korszakban a Magyar Királyság címere lett, két oldalt angyalokkal kiegészítve, aztán 1949-től szovjet mintára újat fogadnak el, mely valójában inkább jelvény volt. 1957-ben, a forradalom után ismét fordult a kocka, bevezetik a Kádár-címert, benne a kommunizmust jelképező vörös csillaggal, amely egészen a rendszer bukásáig marad érvényben. „A magyar zászlót 1848-ban törvényesítették, a piros szín az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt jelképezi. Az ország mai hivatalos zászlaja címer nélküli” – összegezett az előadó.