Örömpoharazgatás

Talán helyénvalóbb lenne, ha A szó hatalma címet adnám e kis jegyzetnek. Hányszor és hányszor hivatkozunk az adott szóra, az ígéretre, a közmondásra, mely szerint Az ígéret szép szó, s ha megtartják, úgy jó. Mostanában azért egyre kevesebbet hallani a szavak ilyetén erejéről, inkább azok hiteltelenségéről, elterelő szándékáról szólnak a hírek, lehetnek nagy fogadkozások, akár jelentéktelenebb kijelentések.

Hajdanán sokszor fordultam meg falunkban, a hozzánk közeli sportpályán rendezett országos állatvásárokon, s ott láthattam, de máskor is észrevehettem, hogy miként csapnak egymás tenyerébe a férfiak, s ha a tenyércsapást hangos szó előzte meg, ott már nem volt helye a további alkunak. Még akkor sem, ha netán nagyobb összeget kínált valaki az eladásra szánt tehénre, disznóra, lóra. Sokszor még az elmaradt összeget sem rögzítették papírra, talán meg is sértették volna ezzel az adóst is meg az eladót is, hisz ők szavukat adták, egymás tenyerébe csaptak, s még az áldomást is megitták, amit természetesen az eladó fizetett. A jó vásár jól hozott az italkimérőnek is, mert az alkudozókat jókora embergyűrű szokta körülvenni, s illetlenség lett volna, ha a legközelebbiek nem részesültek volna a sikeres vásár feletti örömpoharazgatásban.

Azt én nem tudom megmondani, hogy a romániai pártvezér és a magyar miniszterelnök megragadták avagy sem a poharat, miután olyan szívélyesen megegyeztek a marosvásárhelyi katolikus gimnázium újraalakításának felette szükséges megoldásában. Az biztos, nem csaptak egymás tenyerébe, lévén, hogy telefonon pecsételték meg e roppant kényes ügy végére teendő pont fontosságát. S ezzel azonnal megszűnt a Romániára leselkedő veszély, amit napokkal korábban éppen a magyar külügyminiszter lebegtetett meg. Persze, ilyen magas rangú beszélgetésből, számomra, s talán mások számára is az fogalmazódik meg, hogy másnap már meg is változik az illető iskola besorolása, elindulhatnak a kezdő osztályok, saját identitással ruházzák fel újra a végeredményben bezárt intézetet, elvonulnak a fellegek a tűzre rossz fát tevő főtanfelügyelő és iskolaigazgató feje fölül.

Egyelőre a fellegek maradtak, s a tenyérbe csapás is elmaradt. Most már azt várjuk, hogy az adott szó életre keljen. Nem évek múltán, hanem most. Amíg meleg a vas…