Örök főhajtás

Elődeink alakjának és tetteinek a felidézése nem csak erkölcsi kötelesség, hanem hosszú távon a siker záloga is. Mind egyénként, mind nemzetként, hiszen erényeikből és hibáikból egyaránt tanulni lehet, emberi tartásuk pedig minket is helytállásra kötelez. Az emlékezés a szellemi köldökzsinór, amely minket őseinkkel összeköt. Kimeríthetetlen energiaforrás, melyből mindennapi csatáinak sikeres megvívásához erőt meríthetünk. Önbecsülésünket és önérzetünket tápláló, bennünket hitünkben, magyarságunkban, emberségünkben, illetve szülőföldünkön megtartó gyökér. A múlt ismerete pedig az iránytű, mely megmutatja, merre kell tartanunk. Az alap, amelyre felépíthető a jövő.

Nem véletlen tehát, hogy ellenségeink át akarják írni a történelmünket, ki akarják törülni a tudatunkból. Lelki és szellemi fogódzók nélkül ugyanis ingatagokká, sebezhetővé, valamint kiszolgáltatottá vállunk. Szalmabábbá, melyet bármikor elsodorhatnak a változó irányú szelek. Önazonosság nélküli, az élet útjain vakon botorkáló, ingatag személyekké.

Van tehát létjogosultsága az emlékezésnek és emlékeztetésnek. Annál is inkább, hogy olyan elődökkel büszkélkedhetünk, akik magatartásukkal, cselekedeteikkel és megvalósításaikkal nem csak a magyarság, hanem az egyetemes emberiség javát szolgálták. Közéjük tartoznak az Aradon 1849-ben, illetve 1850-ben kivégzett főtisztek, valamint a börtönben megőrült Lenkey János tábornok is.

Haynau elsőként Ormai (Auffenberg) Norbert honvéd ezredest akasztatta fel 1849. augusztus 22-én. Október 6-án Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezić Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen–Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly tábornok és Batthyány Lajos miniszterelnök vált a vérengző fenevad áldozatává. Október 25-én Kazinczy Lajos, 1850. február 19-én pedig Ludwig Hauk ezredes.

Amint a nevük is mutatja, nem voltak mind magyar származásúak, azonban igazság- és szabadságszeretetük mellénk állította őket, azonosultak velünk és az önkényuralom ellen folytatott küzdelmünkkel. Ők nem csak kockáztatták, hanem fel is áldozták életüket a magyar haza oltárán, így részünkről örök főhajtás jár nekik.