Orlowski Balogh Edit szobrászati kiállítása Árkoson

Orlowski Balogh Edit (1933 -1988) szobrászművész a Fehér megyei Topánfalván született, és a Kolozs megyei Aranyospolyánban nőtt fel. Középiskolai tanulmányait Tordán folytatta. A líceum elvégzése után ipari technikumba iratkozott porcelán szakra, ahol nagyon megszerette a mintázást. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetben szobrászati szakon tanult tovább. Művészi felfogása a különböző helyeken végzett tanulmányai és szokatlan életútja nyomán alakult ki. 1954 és 1958 között a Leningrádi Repin Intézetben volt ösztöndíjas, itt ismerkedett meg későbbi férjével, Orlowski Mieczyslaw lengyel egyetemi hallgatóval. A politikai helyzet miatt hazatért, így tanulmányait 1958 és 1960 között a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Intézet szobrászhallgatójaként fejezte be. Az egyetem után férjével Konstancán telepedtek le, ahol bekapcsolódtak a helyi művészeti életbe. Az itt töltött évek során Edit több meghatározó alkotást hozott létre. 1966-ban Lengyelországban, 1970-ben a Szovjetunióban, 1973-ban pedig a Német Demokratikus Köztársaságban (NDK) járt tanulmányúton, 1963 és 1975 között országszerte voltak kiállításai. Bukarestben 1969-ben debütált, majd külföldön is megismerhették munkáit: 1969-ben a brüsszeli grafikai és festészeti kiállításon, 1971-ben pedig a bakui dekoratív művészeti kiállításon vett részt. 1977 és 1989 között számos Kolozs megyei és országos tárlaton állított ki, 1971-ben a Buzău megyei Măgurai Művészeti Tábor díjazottja volt. Orlowski Balogh Edit alkotói pályája bár rövidnek mondható, mégis több művészi alkotása került be múzeumi kollekcióba, továbbá több köztéri alkotás is fűződik a nevéhez.

A szakkritika szerint a művészetét a monumentális térformák jellemzik, ezeknek a térstruktúra-kompozícióknak az elemei mindig egy tiszta koncepció szerint bontakoznak ki a térben. A szobrok megvalósítását komoly rajztanulmányok előzték meg, a rajzok önmagukban is művészi értéket képviselnek. Bár főként a szobrászatban alkotott, nyitott volt az új művészeti műfajok iránt is.

Murádin Jenő művészettörténész írta róla „A tengerparti művészközösségben kezd dolgozni, térszobrászati alkotásaival itt szerez magának először elismerést és megbecsülést (…) A szobrok kapcsán ráérez a modell jellemére, személyiségére és azt maradéktalanul megérezteti a nézővel is. Alkotásai nagyrészt térplasztikák, szerény méretekben megalkotott művek, ám többségükben olyanok, amelyek hatalmas teret betöltő formákat is megbírnak.

„Az anyagot nem szabad arra kényszeríteni, hogy a mi nyelvünkön beszéljen – mondta Brâncuși – hanem odáig kell formálnunk, hogy mások megértsék a nyelvét”. A tárlat gyors áttekintésével is feltűnik Brâncuși szobrászleckéjének jó ismerete – a bronzművek fölött a „Hajnalt köszöntő kakas” visszhangja érződik. Kerülve a leíró részleteket, olyan szobrászati hatásokat ér el, amelyek egyértelműen modernek. Ballada, Atléta, Sirály, Megszakított repülés csak néhány beszélő cím ebből a szempontból. A „monumentális dimenziókról” gondolt művekben állandó emelkedési, zenitrepülési hajlam olvasható. Az egyik ilyen, létrehozásában antológikus alkotás, a „Naptükör”, amelyben a fény és az árnyék bizonyos számítások szerint hullani látszik, teljesítve a forma kifejeződését, közvetlenül létrehozva a kapcsolatot tárgy és tér között.”

A kiállítás 3 hétig, azaz 2024. március 23-ig tekinthető meg.