Nyelvi nyomorunk 2.

A csíkszeredai Csobbanó nevű városai uszodában végig kétnyelvű feliratok közlik a hatóság tanácsait, elvárásait és utasításait, érdemes eltűnődni azon, hogy a két nyelv mennyire más szerkezetű és szemléletű, képvilága is mennyire különböző. Jóleső érzés a magyaros fordulatokkal élő feliratokat böngészni két úszás közt, a nyelvi szabadosság nem csupán a jelentésbeli azonosságot kéri hasonló esetben.

Parajdon a szabad ég alatti városi strandon áztatom magam a sós vízben, élvezem a lebegés kényelmét, s egy más jellegű feliraton tűnődöm. Az alábbi román szöveg szakszerű tömörségéhez nem férhet kétség, ezt nyilván utasításból másolták ide, s csak dicsérni lehet, hogy nem feledkeztek meg a magyar megfelelőjéről sem, ami persze már nyilvánvalóan saját fordítás. Ebben tehát saját kútfejükre voltak utalva, s a szöveg amennyire természetes, annyira sajátos is. Hangzik a kettő imígyen: „Accesul in bazin al persoaneler purtatore de boli infectioase sau cu plagi deschise, dermite este interzis. Fertőző betegségekkel és bőrbetegségekkel, nyílt sebekkel rendelkező személyeknek a medencébe lépni tilos.”

Az üzenet világos, félre nem érthető, akár azt is mondhatnánk, jelentéstanilag minden rendben, ha nyelvérzékünk után nem tiltakozna a logikánk is a nyelvrombolás ellen, mely mégis ott lebeg, úszik, vagy éppen belelépett, sőt gázolt ebbe a szövegbe. Mert mi az, hogy „betegségekkel rendelkező” személy, vagy hogy a medencébe „lépni”, mikor itt a fürdést tiltják meg azoknak, akik másokra nézve veszélyt jelenthetnek, merthogy a fertőzés terjedésének veszélyétől óvnának, ugyebár. A szegény balszerencsés nem „rendelkezik” a betegséggel, hanem elkapta, átragadt rá, s emiatt ő is fertőz, merthogy hordozza valóban a ragályos betegséget, miként képileg a román szöveg is tükrözi.

Egyszóval szabatosan magyarul a fertőző betegeknek, legyen az bőr- vagy egyéb ragályos baj, nemcsak hogy nem ajánlott, másokra való tekintettel tilos is a fürdés abban a bizonyos medencében. Ennyi.

Eszembe jut, az ántivilágban megtörtént, hogy szó szerinti fordítását kérte a bizalmatlan főhatalom nem egy szövegnek, mert attól tartott, ármánykodik a parancsra fordító. Megszámolta a szavakat is, mégsem tudta elkerülni, hogy az átültetés ne fulladjon nyelvi karikatúrába nem egyszer. Ha nem indokolt, kár ferdítenünk a fordításban.