Nyelvész, költő és műfordító

Egy nagy tudású, érzékeny, a másságát nem kihívóan, de határozottan vállaló és kifinomult humorérzékkel rendelkező embert ismerhettünk meg Nádasdy Ádám személyében a Bod Péter Megyei Könyvtárban vele szervezett találkozón. A jeles nyelvésszel, költővel, műfordítóval és egyetemi tanárral Szegő János irodalomkritikus, a budapesti Magvető Kiadó szerkesztője beszélgetett.
A szerző felolvasásaival tűzdelt társalgásuk során megtudhattuk, hogy a 20. század legfontosabb magyar színházi és operarendezője, Nádasdy Kálmán és a német anyától, valamint olasz apától származó Birkás Lilian operaénekesnő harmadik sarjaként látta meg a napvilágot Budapesten. Szülei túlterheltsége miatt a család vezetése a nagymamára hárult, polgári jólétet biztosító apjával pedig alig volt személyes kapcsolata. Már gyerekkorában visszahúzódó természetű lévén, focizás helyett inkább az otthon maradást választotta, és olvasással, rajzolással, illetve térképek tanulmányozásával foglalatoskodott. Zsenge korában építész szeretett volna lenni, azonban úgy érezte, ehhez nincs meg a kellő matematikai tudása, ezért végül az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) angol–olasz szakán szerzett diplomát. 1972 óta az ELTE Bölcsésztudományi Karának angol nyelvészeti tanszékén tanít.
Első, általa „komolyabbnak” mondott versét 19 éves fejjel írta, amikor szerelmes lett egy fiúba, és ezáltal rádöbbent, hogy őt az azonos neműek vonzzák. Nagyon megijedt ettől, mert akkoriban (1966) nem volt tanácsos erről beszélni, és az apját sem akarta terhelni vele. Álca mögé bújni sem volt azonban kedve, ezért apja tíz évvel később bekövetkezett haláláig senkinek sem mutatta meg az időközben megszületett verseit. Így adódott, hogy már 30 éves is elmúlt, amikor megjelent az első verseskötete. Saját bevallása szerint költeményei révén senkire sem akarja ráerőszakolni a felfogását vagy a véleményét, inkább a saját gondolkodás- és látásmódja, illetve a világhoz való viszonyulása megismertetésére törekszik.
Német anyanyelve ellenére a magyarhoz kötődik, és hozzá fűződő tanári, fordítói, költői, írói tevékenysége, róla szóló cikkei, rádióbeszélgetései okán e nyelv általános munkásának tartja magát. Meggyőződése, hogy a nyelvészetet külön kell választani a nyelvi illemtantól. Szerinte ugyanis rögzítheti, tanulmányozhatja és meg is magyarázhatja a nyelvben lejátszódó folyamatokat, viszont nem mondhat fölöttük ítéletet. Tamás Lajos egykori erdélyi származású professzorának köszönhetően számára a román nyelv sem idegen.
Nádasdy Ádám fordítóként is a saját útját járja, hiszen az általa különben nagyra becsült elődeitől eltérően nem a mű zeneiségének megőrzésére, hanem tartalmának a pontos tükrözésére helyezi a hangsúlyt. Ezt az alapelvet szem előtt tartva ültette át angolból magyarba Shakespeare számos művét, de neki köszönhető Dante Isteni színjátékának olasz nyelvből magyarra történő színvonalas fordítása is.