Ne osztályozzanak tornaórán!

Új tanügyi törvény van készülőben, ezt az alkalmat kihasználná a Kovászna Megyei Háziorvosok Egyesülete is, hogy módosításokat javasoljon, például azt, hogy ne osztályozzák testnevelés­órán a diákokat, mert – többek közt – a gyengébb jegyek elronthatják a jó tanulók általánosát, és emiatt felmentetik magukat a diákok az oly fontos testmozgás alól.

– A gyógyító munkát is hátráltatja, hogy év elején tömegesen jönnek orvosi igazolást kérni a felmentést igénylő diákok. Ha nincsenek is számon tartva valamilyen betegséggel, indokot mindig találnak – állítja Seres Lucia doktornő, egyesületi elnök. – Ha csak hátfájásra hivatkoznak – ami valós is lehet, hiszen sokat ülnek gép előtt, rosszul hordják a táskájukat – akkor is előbb-utóbb elérik, hogy felmentessenek, pedig éppen az említett okok miatt nagyobb szükségük lenne a mozgásra, mint a pihenésre. Általában a tornatanárok sem erőltetik az órán való részvételt. Meglátásom szerint nekik is beadvánnyal kellene fordulniuk az illetékes minisztériumhoz – szögezte le az egészségügyi szakember.
Farkas Csaba szaktanfelügyelő szerint a megyében a diákok valamivel több mint 3%-ának van felmentése tornából, más megyékhez viszonyítva nem is állunk rosszul, hiszen vannak 6–7%-ot produkáló megyék is. Viszont meglátása szerint túl könnyen kapnak felmentést a diákok, s ezt olyan esetek is példázzák, hogy tornázni nem, de úszni járhat a gyermek, vagy igazolása ellenére aerobik-rekorddöntésben vesz részt.
– Nyomatékosítom én is nekik, de visszajeleznek a tanárok is, képességei és erőfeszítése szerint osztályozzuk a gyermeket, így megkaphatja a 10-est akár egy gyengébb fizikumú diák is – mondta a szakinspektor. Szerinte inkább azért létezik ez a jelenség, mert „nehéznek” ítélik (főleg a középiskolások) a felszerelés cipelését, a vetkőzést. De hát mire neveljük őket, ha minden hasonló nehézség alól felmentést kapnak? – tette fel a kérdést.
Az érem másik oldala – szülők tették szóvá –, hogy a meglévő és kevésnek ítélt tornaóra adta lehetőségeket sem használják ki megfelelőképpen. A fiúk még elfocizgatnak egy labdával, a lányok viszont sokszor kedvük szerint töltik el az időt. Az iskolák felszerelése sem kielégítő, néhol a kicsiknek is a nehéz kosárlabdák jutnak, de van, ahol abból sincs elég, vagy nincs pálya és terem, de ha van, messze a főépülettől, ahonnan megizzadva kell visszamenjenek a gyerekek az iskolába. Sokfelé ágazik tehát a gond, és mindenkinek van egy kis igaza, mégis a legtöbbet a gyermekek veszítenek, hiszen ezeréves  igazság: ép testben ép lélek! <