Nagy kövek vagy nagykövetek?

A 2008-as amerikai elnökválasztási kampányban Eleni Kounalakis egymillió dollárral támogatta Hillary Clintont. Végül Obama nyert, de Clinton asszony sem maradt hoppon, Obama külügyminisztere lett, és Kounalakis-t Magyarországra küldte nagykövetnek. Hogy mennyire megpróbálta a Clinton-féle liberalizmust érvényesíteni az Orbán-kormánnyal szemben (de hiába), memoár-könyve bizonyítja.

Aztán egy ügyvivő, André Goodfriend látta el a tisztséget, nem sok ideig, de azt jól kihasználta. Például úgy, hogy szépen elment egy ellenzéki tüntetésre, és minden diplomáciai szokást felrúgva bejelentette: az USA kitiltott hat magyar kormányközeli személyiséget, állítólagos korrupció gyanúja miatt; nem mondja meg, kit és miért, Amerika azt enged be és tilt ki, akit akar. Na mármost tessék elképzelni a washingtoni magyar nagykövetet, amint részt vesz egy ottani tüntetésen, vagy az oroszokat, hogy bejelentik, néhány gyurcsányista személyt kitiltanak Oroszországból, mert állítólag korruptak. Magyarázat nélkül, csak mert így akarják. Sikerült elképzelni? Nekem nem.

Aztán jött Colleen Bell. Mi alapján, mert a szenátusi meghallgatáson nem sokat tudott Magyarországról? A Szépek és gazdagok című szappanopera producere és kettő millió dolcsi adományozója Obamának. Hát nem elég? Nem részletezem, mennyit támadta a nemzeti kormányt.

Romániában az új amerikai nagykövet, Adrian Zuckerman decemberben még dühösen jegyezte meg, reméli, az oroszok nem fognak beavatkozni a román választásokba. Most, februárban pedig nyíltan bírálta az előző kormányt, és kijelentette, Romániának Orban- és Iohannis-féle „vizionárius vezetőkre” van szüksége. Ja és persze, nehogy Románia a Huawei céggel közösködjön, mert az veszélyes.

Ők így kezelnek, ha engedjük. És senki nem emeli fel a szavát: kedves uram, a mi nagykövetünk nem szabja meg önöknek, ki a jó vezető, és kivel kereskedjenek. Annyi nevetséges interpelláció elhangzik nevetségesnél nevetségesebb témákban, és amikor az ország szuverenitását lábbal tiporják, síri a csend. Mert az erőssel nem vitáznak, jó nekik a gyarmati státus, csak kapjanak néhány üveggyöngyöt.

Ha nekik jó, ám legyen. De milyen felemelő lenne, ha az RMDSZ adna fel egy kis leckét nemzeti méltóságból! Nos, ki vállalkozik egy felszólalásra? Mert az ékezetes Orbánék mertek odamondani, ha kellett.