Mr. Nyegle milliója

Csodálkozzam? Románia annyira a végletek országa, hogy várható volt. Miután a (hetvenes- nyolcvanas években egyre kitűnőbb) román sportot valahova Laosz és a Salamon-szigetek szintjére süllyesztették, most itt a David Popovici-hisztéria: maga a miniszterelnök fogadta, és átnyújtott a kiskirálynak egy egymilliós csekket. Az olvasó tudja, mennyire sportkedvelő vagyok, de csak ott motoszkál a kérdés, melyik tudós, kutató, alkotó, művész kapott ennyit a kormánytól? A nőcsábász Károly király volt az utolsó, aki pénzt osztogatott a szépalkotóknak.

Ám jegyzetem tárgya sokkal prózaibb. Az úrfi trikóban, slampos rövidgatyában jelent meg a kormány székhelyén (a vigyorgós, smekeres Ferentari-stílusú kézszorítást leírni nem tudom, azt látni kell). Arra gondolok, van a franciáknak egy mondásuk a kerékpárversenyzőkről: La tête et les jambes – Fej és lábak. És az olimpiákon ki számolja már hány érmet beseperő magyar vívókra, akiknek egyetemi, sőt doktori diplomájukkal is megtelne néhány polc. Mintha vajjal kennék lelkemet, amikor magyar kézilabdás lányokat hallok, vagy éppen most, a vizes vb-n fáradtságtól még lihegő fiatalokat üde, választékos, szókincsben gazdagon nyilatkozni, mert ugye csak eljön a nap, amikor az ember kikecmereg a medencéből és leteszi a labdát, mert az isiásza ezt parancsolja, és akkor illene valami értelemszerűt felmutatni.

Valamikor Mircea Lucescu a Dinamo, majd a válogatott trénereként a fiúkat színházba vitte és operába. Nem lett Andone, sem Dudu Georgescu Puccini- szakértő, de annyit megtanultak, amikor Mimi haldoklik a színpadon, tiszteletből kibírunk két órát öltönyben, nem mutogatjuk szőrös csülkeinket a dinamógatya alatt.

Megírtam már, de megismétlem: a legtöbb komolyságot, rendet és rendszerességet a tornatanáromtól kaptam és kaptuk. Aki hét közben szünetekben felkereste sorra osztályait, hogy emlékeztessen – nagyszerű előadás lesz itt-ott, vagy megjelent X szerző könyve, megéri megvenni, fiúk!

Örömmel sorolom a dicsérendők közé Diószegi urat, aki a csapattal és nem a tévés csetepatékkal foglalkozik. Nem hallottam soha bárkit is gyalázni, lenézni, a legpimaszabb játékost, csimpánzstílusú ellenféldrukkert, provokáló riportert is tisztelettel illet. Hajrá, emberséges sport, mert ugye mens sana in corpore, nem porcore sano!