Most kell szerénynek lenni

Három a magyar tisztesség, amelyet az immár harmadik (6–3, 7–1, 4–0) világrengető angolverés után megfigyeltem. 1. A magyar miniszterelnök csak Szalai többszörös felkérésére ment be a fiúk öltözőjébe, nem rohant be ajtóstól, bár talán megugrott volna a népszerűsége. 2. Edzőnk – gondolom, Rossi mestert jogosan sorolhatjuk a mieink közé – az utolsó sípszó után nem Becali-féle majomszökdeléssel, sem Diego Simeone-stílusú viháncolással nyugtázta karrierje fényes csúcspontját, hanem a legőszintébb baráti jobbot nyújtva vigasztalta, bátorította a szerencsétlen legyőzöttet, Derek Southgate-et. Ma nekem, holnap neked, ez a trénerek sorsa, tudja ő jól. És 3. Hab a tortán Viktorunk Facebook-bejegyzése, a címben idéztem. Nagy emberek erénye a szerénység. „Kevélység jár az összeomlás előtt, és a bukás előtt fölfuvalkodottság” – figyelmeztet a Könyvek könyve és a történelem számtalanszor igazolta állítását.

Nehezen tudok elképzelni tényleg magyar embert, aki nem örvend a négynullának. (A Tóta W-k meg Bartus Lászlók eszeveszett dühöngése a belső hungarofóbok szánalmas nyöszörgése). Ám meggyőződésem, tények támasztják alá a szerénység szükségességét. Testem hátránya, memóriám előnye az öregség – szinte pontosan 40 éve, 1982. június 15-én a magyar válogatott a spanyolországi vébén 10–1-re potyolta el Salvadort, abszolút rekord, majd sima 4–1-re kikapott Argentínától és nem tudta legyőzni a belgákat, akik nem a mai szuperbelgák voltak, így szépen hazakulloghatott a csoportmérkőzések után. Az Aranycsapat 2 ugribugri szerintem egyelőre felelőtlenség. Ha szeptemberben megismétlik az eddigi ragyogó eredményeket, akkor kockáztathatjuk meg a párhuzamozást Dibusz és Grosics, Hidegkuti és Ádám Martin között. Mint a teniszben, ahol nem egy mérkőzés, hanem egy egész év lefolyása alatt 12–15 turnén összegyűjtött pontok döntik el, ki a legény a gáton.

Mert ugye az első félidőben a legveszélyesebb lövésünk (?) Willi Orbán fejéről származott saját kapunkra, köszi, Dibusz, a reflexedet. És nem mindennapos esemény, hogy világsztárok úgy luftoljanak, mint egy Gelence – Zágon rangadó cserejátékosai.

Maradjon a szerénység. Térdeljen, aki akar, nem kell kifütyülni, mi végezzük közös dolgainkat, és várjuk a németeket, ajjaj.