Miért nem hallgatunk új zenéket 33 éves kor felett?

Az aktuális tudományos álláspont szerint az ember körülbelül 33 éves koráig nyitott az új zenékre, aztán már egyre kevésbé érdeklődik irántuk – eddigre már kialakul az ízlés, és egyre kevésbé érdekesek az újdonságok.

Székely Hírmondó

2019. október 09., 15:522019. október 09., 15:52

Egy tanulmány szerint a legtöbb zenei impulzus 24 éves kora táján éri az embert, ez 12 és 24 éves kor között javarészt popzenét jelent, legalábbis a brit fiatalok esetében, a rétegműfajok általában csak ezek után jutnak nagyobb szerephez. Míg végül el nem érjük a krisztusi kort, amikor már nem marad más, mint a nosztalgia.

Ennek több oka is van, és ezek közül csak az egyik az, hogy harminc felett a legtöbben arra panaszkodnak, hogy nincs már idejük új zenéket keresni. Egy ezerfős online felmérésben a válaszadók 16 százaléka mondta azt, hogy a munkája miatt nem jut ideje ilyesmire, 11 százalékuk a családot hibáztatta, 19 százalékuk pedig a bőség zavarára panaszkodott – annyi zenét lehetne hallgatni, hogy inkább nem is keresnek újat. A fiatalkori klasszikusok azért megmaradnak: ezek nagyobb eséllyel okoznak a későbbiekben is örömet, mint az újdonságok.

Frank T. McAndrew, az illionisi Knox College pszichológusprofesszora szerint ennek biológiai magyarázata is van: idővel az agy már nehezebben tesz különbséget a különböző akkordok, ritmusok és dallamok között, így idősebben valamennyire természetes is, ha minden modern zene pont ugyanolyannak hangzik. A szakember szerint emellett az időhiány is nagy szerepet játszik a jelenségben: tizenéves korban a legtöbben jóval gyakrabban hallgatnak zenét, mint később, így ezek a dallamok jobban be is vésődnek, míg végül épp ezekre az időszakokra emlékeztetik majd a hallgatót.

Egy kutatás szerint a legerősebb emlékek 10 és 30 éves kor között rögzülnek – ide értve a zenéket is. A Spotify adatai szerint a felhasználók leggyakrabban azokhoz a zenékhez nyúltak vissza, amelyeket 14 éves korukban hallgattak, de általánosságban véve elmondható, hogy a tinédzserkori nagy kedvencek köszönnek vissza a későbbiekben is – persze néhány kivételtől eltekintve.

Ez az intuícióink ellenére nem jelenti azt, hogy minden mai zene fertelmes lenne – de azt legalább megmagyarázza, hogy mi miért halljuk annak.

(Qubit.hu)