Menekültek a sportszállóban

A menekültek Hargitafürdőről érkeztek, osztotta meg lapunkkal Bokor Tibor céhes városbeli polgármester. „Deme László panziójában laktak ezidáig, ő keresett számukra állandó szálláslehetőséget, mi meg azonnal igent mondtunk. Öt családból tizenhárom személy, hat felnőtt, illetve hét 4 és 16 év közötti gyerek érkezett Kézdivásárhelyre. A szállást biztosítjuk számukra, illetve részben az élelmezést is” – hangsúlyozta az elöljáró.

A férfiak otthon maradtak a háborúban, a nők és gyerekek menekültek el, és nem átutazóban vannak.
– Úgy látom, hosszú távon lesznek vendégeink – mondta az elöljáró. – Helyi vállalkozókkal is felvettem a kapcsolatot, hogy amennyiben munkaerőre van szükségük, adjanak esélyt az édesanyáknak, akik szívesen vállalnának munkát. Sajnos, csak az ukrán és orosz nyelveket beszélik, ám a Zöld Nap Egyesület örmény önkéntesei nemcsak a kommunikálásban segítenek, hanem a gyerekeket az egyesület tevékenységeibe is bevonják, amiért köszönet illeti Ráduly Attila egyesületi elnököt.

A román kormány napi 32 lejt (20 lejt étkeztetésre, 12 lejt tisztítószerekre) biztosít egy menekült személy ellátására. Ez nyilván távolról sem elegendő napi három étkezésre, ezért a Bertis üzlethálózattal együttműködnek az ügyben, és onnan vásárolják meg az élelmiszert, amelyet a sportszálló konyháján maguk készíthetnek el kedvükre.

A kézdivásárhelyi Deme László lapunknak így nyilatkozott:
– Egy ukrajnai ismerősömnek ajánlottam fel, hogy amennyiben menekülni kell, jöhet hozzám családostul. Az ő helyzetük megoldódott, ám hamarosan hívott, hogy tizenhárom személy úton van Odesszából. Három napig voltak úton autóval. Négy odesszai és egy kijevi család tagjai érkeztek, akiket Hargita megyében sajnos nem sikerült hosszú távon elhelyezni, Bokor Tibor polgármester azonban azonnal felajánlotta a segítséget.

Hozzátette, a menekült felnőttek között van orvosnő és mérnök is. Nagyon megsajnálta őket, hiszen a kétségbeesés határán álltak, amikor megérkeztek.
– Nagyon sokan segítettek, ismeretlen személyek hoztak ruhát, gyümölcsöt, édességet, ám haragosaim is lettek néhányan, amiért segítettem rajtuk, mondván, az ukránok utálják a magyarokat. Ezeknek az embereknek azonban semmijük nem maradt – hangsúlyozta Deme.

A kijevi Krytskyi Natalia Albert fiával érkezett a céhes városba. Február 24-én hajnalban 5 órakor menekültek el Kijevből. Előbb Dmitrovkába, majd egy másik kisvárosba kerültek, ahol három napig pincékben húzták meg magukat, mielőtt eljutottak Odesszába. „Semmit nem hoztunk magunkkal, csak a ruhát, ami rajtunk volt”, mesélte Albert. Odesszát a többi menekültcsaláddal együtt március 5-én hagyták el, és 7-én érkeztek Hargitafürdőre. Kérdésünkre válaszolva elmondták, szeretik Ukrajnát, nem igaz, hogy nácizmus, rasszizmus vagy bármi hasonló lenne az országban. „Egy demokratikus államban éltünk boldogan együtt orosz és ukrán nyelvek beszélői, mígnem ez az esztelen háború el nem űzött onnan”, állították egybehangzóan a menekültek.

Végül az elöljáró megjegyezte, jó állapotban levő női, illetve gyerekbicikliket szívesen elfogadnak adományként a menekültek számára.