Mély szakadék választja el az erdélyi ifjúság tettvágyát a megvalósítástól

Az erdélyi magyar fiatalok gondjairól, munkaerőpiaci helyzetéről, társadalommal kapcsolatos viszonyáról és egyéb, az ifjúság életére kiterjedő problémákról tartott kerekasztal-beszélgetést a Mathias Corvinus Collegium Sepsiszentgyörgyön. A vitaest apropójaként szolgáló kutatásból kiderült: az anyagi nehézségek és elszegényedés képezik a legégetőbb problémát, de a bizonytalanság, céltalanság és a munkanélküliség is egyaránt nyomasztja a rendszerváltás után születetteket.

A december 8-ai rendezvény vitaindító előadásában Sullivan Ferenc, az MCC Ifjúságkutató Intézetének kutatója ismertette a koronavírus-járvány második hullámának idején végzett rétegzett mintájú reprezentatív közvélemény-kutatás eredményeit. A Veres Valér és Vita Emese szociológusok szerkesztésében nemrég megjelent Változó ifjúság a Kárpát-medence országaiban – Szociológiai tanulmányok a magyar fiatalok két évtizedéről című tanulmánykötet is ezen felmérés eredményein alapszik. A kutatásban 15 és 29 év közötti fiatalok vettek részt Erdélyből, Magyarországról, a Felvidékről, Kárpátaljáról és a Vajdaságból. A kutatás és a kötet apropóján Zsigmond József, a Székelyföldi Közpolitikai Intézet igazgatója, Vargha Fruzsina, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere, Székely Balázs, az Országos Magyar Diákszövetség alelnöke, és Sullivan Ferenc vitatott meg néhány felmerülő aktuális problémakört.

A megkérdezett kétezer erdélyi fiatal 70 százaléka közös kasszán él a szülőkkel, de pozitívan élik meg az anyagi helyzetüket. Több mint felük állítja, hogy beosztással jól kijönnek a pénzből, és a megkérdezettek csupán egy százaléka vallotta azt, hogy nélkülözés között él. Tanulási hajlandóságuk viszonylag magas, a mintában szereplő fiatalok majdnem fele tanul, négytizedük dolgozik, 8 százalékuk egyiket sem végzi, valamint további két százalék nem válaszolt. Tízből hat fiatal optimista az elhelyezkedését illetően, ugyanakkor 40 százalékukat érintette már a munkanélküliség függetlenül attól, hogy regisztráltak voltak-e vagy sem, de csupán egytizedük aktív munkakereső.

Vargha Fruzsina, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere szerint a munkahelyteremtést illetően önkormányzati szinten vállalkozás-stimuláló programok létrehozásával tudnak segíteni a fiataloknak, a vállalkozói kedv azonban alacsony. "Azt tapasztalom, hogy a 25-30 éves korosztály a biztosnak hitt állami szféra felé kacsingat, ehhez azonban nagyon sok év tapasztalat szükséges, de nem tudnak szerezni, ha éppen ennek hiánya miatt nem veszik fel az adott munkahelyre" – mondta az alpolgármester.

Zsigmond József, a Székelyföldi Közpolitikai Intézet igazgatója szerint az egyik legnagyobb problémát az oktatás alulfinanszírozottsága képezi, de sok esetben a tananyag sem viszi előre a fiatalokat, valamint a pedagógusok felkészültségén is javítani kellene, segíteni őket szakmailag, hiszen a koronavírus okozta online oktatásra való áttéréskor számos hiányosságra fény derült. Székely Balázs, az Országos Magyar Diákszövetség alelnöke a romániai tanügyminiszterek állandó váltakozásának problémájára mutatott rá, amely szintén okát képezi az ingatag oktatási rendszernek, valamint kihangsúlyozta, hogy az ifjúság önkormányzati szintű képviselete is fejlesztésre szorul Erdély-szerte.

A felmérés azt mutatta, hogy a relatív többség Erdélyt tartja hazájának, és hogy sokan kötődnek az adott településhez is, ahol születtek. Ezzel szemben mégis többen tartották hazájuknak Romániát, mint Székelyföldet. A biztonságérzetük meglehetősen jó, főképpen az otthonukban és a közvetlen lakókörnyezetükben, de Romániát is biztonságosabbnak látják mint az Európai Unió más országait. A jövőt illetően óvatos optimizmus jellemzi őket, 51 százalékuk határozott vagy javarészt biztos a jövőben, a másik fele pesszimistábban áll hozzá. A romániai demokráciával csak egyharmaduk elégedett.

Kiderült az is, hogy a román nyelvtudást szükségesnek tartják a hivatalos ügyek intézéséhez, a munkaerőpiacon való elhelyezkedéshez és a továbbtanuláshoz is. 10-ből 9 fiatal vallja azt, hogy tud beszélni románul és ugyanennyien büszkék a magyarságukra.

"A legnagyobb probléma az, hogy nem találjuk az utunkat" – jelentette ki Székely Balázs, aki szerint nyilvánvaló, hogy az erdélyi magyar fiatalság fele sem beszél folyékonyan románul, nemhogy 90 százaléka. A közös problémák megoldásához szerinte muszáj lennie egy közös narratívának a magyar ifjúság körében ahhoz, hogy érvényesíteni tudják az érdekeiket. Rámutatott, hogy ilyen szempontból a szórványban élő fiatalok előnyösebb helyzetben vannak, hiszen ott a hétköznapokban is használják a román nyelvet, márpedig ennek ismerete a munkaerőpiacon elengedhetetlen. Vargha Fruzsina szerint a magyar identitás egységesítő erő tud lenni, amennyiben arról nem feledkeznek meg a fiatalabb generációk a távolabbról érkező trendek nyomására.

A kutatásból kiderült, viszonylag erős házasság- és családpárti attitűd jellemzi a fiatalokat, habár Sullivan Ferenc szerint 20 éves távlatban felére csökkent a házasságban élők aránya, a válaszadók mindössze 13 százaléka kötötte össze életét hivatalosan a párjával. Átlagosan az erdélyi ifjúság 2,3 gyermeket szeretne, ami magasabb a magyarországiakénál, de a kutató hozzátette, hogy

a vágyott gyermekek száma még mindig jelentősen lemarad a ténylegesen megszületett gyerekek számával, és ez a lakhatási feltételekkel, letelepedéssel is kapcsolatban áll.

Vargha Fruzsina kiemelte, hogy Sepsiszentgyörgy élen jár abban, hogy megkönnyítse a fiatalok számára a hazatelepedést, hiszen lakbértámogatást is igényelhetnek, valamint az első otthon kialakításában is segítséget kaphatnak az önkormányzattól. Kihangsúlyozta viszont, hogy az állami szintű családtámogatási programok hiányoznak, ellentétben Magyarországgal Románia lemaradást mutat ebben a tekintetben.

"Sem a munkaidő, sem a munkahely nem alkalmas arra, hogy fiatalon családalapításban gondolkodjunk" – tette hozzá és kiemelte, hogy a pénzért dolgozni kell, plusz támogatás nélkül pedig a jelenlegi körülmények között nem szívesen vállalnak gyermeket a fiatalok.

Zsigmond József szerint felkészítés és támogatás szükséges ahhoz, hogy a fiatalok családot merjenek vállalni, a védőnői hálózat kiépítése például segítene ebben a pároknak. „Kell legyen egy ellátórendszer, segítség, hiszen nincs annál rosszabb, amikor az ember magára marad a kérdésekkel, problémákkal és nincs kihez forduljon” – fogalmazott. Székely Balázs állítja, hogy kezdetnek az is elég lenne, ha az önkormányzatok több felelősséget vállalnának a lakhatás kérdésében, ehhez azonban az állam jóval bőkezűbb hozzájárulására lenne szükség.

Sullivan Ferenc rámutatott, hogy legalább 100 ezer magyar kötődésű roma él az országban, és bár a felmérésben megkérdezettek csupán 2 százaléka vallotta magát romának, szemmel látható, hogy a valóságban ennél jóval magasabb jelenléttel kell számolni. Arra a kérdésre, hogy mit tehet az erdélyi magyar politikum, hogy a romák munkaerőpiaci és társadalmi jelenléte javuljon, különböző válaszok érkeztek a beszélgetés résztvevőitől.

Székely Balázs szerint a romáknak is lenne lehetőségük dolgozni, csak akarniuk kéne, mert befogadná a munkaerőpiac. Rámutatott, hogy sok cég már most is külföldi munkásokkal dolgozik, egyszerűbbnek bizonyul, mint az országbeli romákat munkára bírni. „Ugyanakkor az összmagyar társadalomban is meg kell változzanak a nézetek. Hiába gondolja az erdélyi elit, hogy a romákat integrálni kell a társadalomba, hogyha a társadalom azt nem akarja” – mutatott rá a fiatalok képviselője.

Zsigmond József azt mondta, hogy ignorálni a romákat a legnagyobb hiba, amit tehetünk. Foglalkozni kell velük, erre pedig Sepsiszentgyörgyön egyre jobb kezdeményezések születnek, a kulcs abban rejlik, hogy a nekik passzoló mértékben kell segíteni őket a fejlődésben és megfelelően kell motiválni.

„Amíg az ösztönzés rosszul van kitalálva, addig nem lesz változás” – tette hozzá az igazgató, aki szerint a jelenlegi segélyrendszer nem buzdítja őket munkára, ezzel szemben ha az állam adókedvezménnyel próbálná meg támogatni a romákat, talán a munkára és ezzel együtt a tanulásra való motiváció is növekedhetne. Vargha Fruzsina hozzátette azt is, hogy a segítség nem elég az integrálódáshoz, kommunikációra is szükség van, méghozzá a lakossági többséggel szemben. A szállások, lakások építésekor előre, személyes módon kellene jelezni a terveket ahhoz, hogy a lakosságban ne erősítsék az ellenszenvet a romákkal szemben.