Megválaszolt kényes kérdések

Dr. Szakály Sándor történészt, egyetemi tanárt, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának tagját a gyulafehérvári román nagygyűlésről, a trianoni diktátumról, annak előzményeiről és utóhatásairól kérdeztük.

– Tulajdonképpen mi történt 1918. december 1-jén Gyulafehérváron?

– Az erdélyi románok képviselői kimondták, hogy ők a Román Királysághoz kívánnak csatlakozni, és több ígéretet is tettek az önkormányzatiságra, autonómiára és nyelvhasználatra vonatkozóan, melyeket azonban a mai napig nem tartottak be. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a gyulafehérvári román nagygyűlést követő, december 22-i kolozsvári magyar nagygyűlésen elutasították a Romániához való csatlakozást. Éppen ezért a népek és nemzetek általuk kimondott önrendelkezési joga értelmében a döntéshozó nagyhatalmaknak ebben a kérdésben népszavazást kellett volna elrendelniük.

– Mennyiben befolyásolta ez a nagygyűlés Erdély sorsának további alakulását? Volt-e hatása a trianoni békediktátumra?

– Megítélésem szerint alapvetően nem, ugyanis az antant-hatalmak már a háború vége előtt megrajzolták Európa új határait, és azt se felejtsük el, hogy Erdélyt már 1916-ban Romániának ígérték. Tehát a gyulafehérvári román nagygyűlésnek gyakorlatilag nem volt jelentősége, ezzel csak utólag ruházták fel némely történészi és politikusi megnyilvánulás magyarázataként, alátámasztásaként.

– A gyulafehérvári nagygyűlés után lett volna-e értelme a katonai ellenállásnak?

– Ez egy súlyos, szakmán belül is vissza-visszatérő és vitát gerjesztő kérdés, melyre én azt szoktam válaszolni, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia által elveszített háborút a Magyar Királyságnak utólag nagyon nehéz lett volna megnyernie. Egy esetleges ellenállás viszont a későbbi döntéshozókat talán rákényszeríthette volna a határok megfontoltabb és igazságosabb meghúzására. Az viszont bizonyos, hogy a román csapatokat nem lett volna szabad az antant által kijelölt demarkációs vonalakon (Erdélyben a Maros folyón – szerk.) átengedni.

– A Tanácsköztársaság megalakulása, vagyis a kommunista hatalomátvétel befolyásolta-e a trianoni tárgyalásokat?

– Nem, ugyanis – amint már említettem –, Magyarország sorsa már jóval azelőtt eldőlt, amint az új határokat rögzítő és már 1919 márciusában elkészült térképek léte is igazolja. Ezeken ugyanis 1920-ban már nagyon keveset módosítottak.

– Hogyan lehetne kilábalni a trianoni traumából?

– Területi kiigazítás most nem lehetséges, hiszen, ha a nagyhatalmak azt akarták volna, hogy a kommunizmus kelet-európai összeomlása után Magyarország határai megváltozzanak, akkor ez a döntés az esetleges tiltakozások ellenére is megszületik. Éppen ezért azt kell elérni, hogy a határokon kívül rekedt magyarok a szülőföldjükön úgy érezzék magukat, mintha a hazájukban élnének. Ez viszont az anyanyelv használatának és alkalmazásának korlátozatlan gyakorlása, valamint a bíróság előtti egyenlőség megvalósítása nélkül nem lehetséges. Ennek érdekében a Romániában élő magyarságnak fel kell mutatnia mindazon értékét, melyekkel a különböző területeken rendelkezik, az elért eredményeket ugyanis előbb-utóbb értékelni fogják.