Meglepetésekkel készülnek a szervezők

– Az idei Őszi Sokadalommal kapcsolatosan mi a legnagyobb céljuk?
– Azt hiszem, minden évben az a célunk, hogy egy picivel jobb és szerethetőbb legyen a rendezvény, mint egy évvel korábban. Ezt mi szervezőcsapatként is érezzük, hiszen évről évre jobban belerázódunk ezekbe a feladatokba, és évről évre hamarább végezzük el a munkát. Idén például megkérdeztem az önkéntesektől, hogy esetleg hozzuk-e előrébb egy héttel a rendezvényt, mert annyira jól haladtunk, hogy akár ezen a hétvégén is kezdődhetne (az interjú a múlt héten készült – szerk.). További célunk pedig nyilván minden évben az kell legyen, hogy az emberek jól érezzék magukat, hogy próbáljunk olyan programokat szervezni, amelyek vonzóak, amelyeket szeretnek. A koncertek kapcsán is nyilván figyelünk arra, hogy több réteget és több korosztályt tudjunk kiszolgálni. Emellett még célunk, hogy egyre nagyobb és szebb legyen a rendezvény, ennek érdekében nagyon sokat dolgozunk.
– Ha a folyamatot nézzük, mit gondol, miként nőtte ki évről évre egyre nagyobbra magát ez a rendezvény? Mi a titok kulcsa?
– Fontos kiemelni, hogy idén harmincéves a városnapok. Ennek kapcsán pedig azt is fontos kiemelni, hogy nem Őszi Sokadalom néven futott be 30 évvel ezelőtt, hanem egyszerű közösségi összejövetel volt, ami még a rendszerváltás utáni időkben megengedett volt, és abból a kis kulturális összejövetelből lett egy nagy fesztivál. Ha a folyamatot nézzük, akkor úgy tudta kinőni magát, hogy egyre nagyobb lett az igény, egyre több lett a nagyrendezvény, és nyilván ehhez minden város, mindent fesztivál próbál felzárkózni. Mivel a programpaletta is bővül, többet tudnak kínálni az embereknek, ezért úgy gondolom, egy szép ívet tud felvenni, el lehet jutni egy 100–200 fős közösségi összejöveteltől egy 20–30 ezres fesztiválig. Azt, hogy ennek mi a titka, szerintem senki sem tudja. Azt sem tudja, aki 30 évvel ezelőtt szervezett ilyent, és én sem tudok titkot mondani. Azonban azt biztosra tudom, hogy ha nincs összeszokott, vagány csapat, aki a torta nagy szeletéből egy-egy szeletet magáénak szeretne, akkor ez nem tudna összeállni a végére.
– Melyek azok az újítások, amelyekkel minden évben készülnek a szervezők? Az idén épp mivel?
– Az újítások minden évben a terek rendezésében mutatkoznak meg, idén is így lesz. Minden évben próbálunk eggyel több teret szebbé tenni, vagy a már meglévő koncepciót újragondolni, még vagányabbá varázsolni. Így lehet az, hogy négy esztendő után idén el fogjuk hagyni az esernyőket, de valami látványosabbat találtunk ki. Ezen kívül lesznek fáink, amelyek fel lesznek díszítve, és azok a helyek, amelyeket már jól megszokhattak az érdeklődők, ilyen például a vásár, a gyermekváros, az ifjúsági tér, és a színpad is egy teljesen más képet fog mutatni, mint a korábbi években. Az a cél, hogy mindig egy szinttel fennebb lépjünk.
– Mire figyeltek az idén leginkább az ünnepség kapcsán?
– Szerintem minden évben arra kell a leg­inkább figyelni, hogy az emberek, akik idejönnek, biztonságban érezzék magukat, nagyon fontos szelete a rendezvénynek, hogy kigondoljuk azt, hogy ha probléma adódik, akkor mi történik a rendezvénnyel. Nyilván erre vannak tervek, megbeszélt forgatókönyvek, de sosem kellett ezeket használni. Szóval, az a legfontosabb, hogy akik idejönnek, biztonságban legyenek, és azon kívül nyilván, hogy jól érezzék magukat. Mindenkinek tudjunk valami olyasmit adni, hogy ha hazamegy vasárnap este, és másnap reggel felkel, azt tudja mondani, jaj, de jó, lejártak a városnapok, alig várom, hogy a jövő évi kezdődjön.
– Fiatalok és gyerekek. Mivel készül számukra a szervezőcsapat?
– A gyerekek mindig külön központi szerepet kapnak, ezt szó szerint is lehet érteni, hiszen a központban egy teljes gyermekvárost építünk fel számukra, amiben mindenféle ügyességi játékok, különböző területeket fejlesztő feladatok vannak pontgyűjtés-rendszerben, tehát mindenkinek érdeke, hogy minél több pontot összegyűjtsön. Azt hiszem, hét éve ez a legsikeresebb program, a gyermekváros. A gyermekváros szomszédságában, tőle pár száz méterre ott az ifjúsági tér, amelyet a Kézdivásárhelyi Ifjúsági Szervezet szervez az idén is. Különböző előadások és tevékenységek zajlanak szombaton és vasárnap, nyilván addig, amíg a koncertek meg nem kezdődnek, de azt hiszem, hogy főleg az ifitér nagyon jó alkalom arra, hogy az emberek találkozzanak, a fiatalok összeüljenek és beszélgessenek dolgokról. Annyit még kiemelnék, hogy a gyermekvárost a Caritasnak köszönjük minden évben.
– Hogyan lehet egyszerre figyelni minden apró kis részletre, eseményre, ami zajlik a sokadalmon belül?
– Nem lehet figyelni minden apró kis részletre, ezért van a feladat leosztva nagyon sokfelé, ezért vannak felelősök, és ezért vannak nagyon szépen, színesen összeállított feladatlapok, amikből tudjuk, kinek hol kell lennie, kinek mit kell csinálnia éppen, illetve hány emberre van szükség egy adott eseményem belül. Az, hogy ezt egy ember átlássa és lefedje, teljesen lehetetlen feladat, hiszen még így is vannak nehézségek, még így is vesznek el apró részletek. Minden évben van egy lista, amit össze szoktunk állítani, hogy mi nem volt jó, és miken kell javítani a jövőben.
– Milyen visszajelzések érkeznek idegenektől, esetleg külföldiektől, akik csak erre az eseményre látogatnak el céhes városba?
– Azt hiszem, mindig inkább a negatív visszajelzések találnak meg hamarabb, mint a pozitívak. A közösségi oldalakon ezt ma már nagyon hamar és nagyon egyszerűen meg lehet tenni, de nyilván ezekből lehet építkezni. Persze csak azokból, amelyek építő jellegűek. A pozitívak ugyan nehezebben, de megtalálnak azok is, és általában az jön vissza, hogy nagyon értékelik az ide látogatók azt, hogy mindig egy picivel többet kapnak, mindig újat látnak, és szeretik azt, hogy bár kisváros vagyunk, olyan nagyvárosias ez a rendezvény. Azt hiszem, évente egyszer három-négy napba belefér az, hogy kicsit nagyobbat gondoljunk magunkról, mint amekkorák vagyunk. A külföldi vendégekre visszatérve, konkrétan a tavalyról emlékszem egy olyan bejegyzésre, amit egy utazó hölgy készített a főtérre kihelyezett biciklinkről, és elmondta, hogy mennyi csodálatos élményben volt itt része, illetve hogy mennyi szép dolgot látott. Ezek a visszajelzések mindig abban segítenek, hogy azért kicsit nyugtázzuk magunban, hogy vannak jó dolgok is ebben a rendezvényben, még akkor is, ha a negatív visszajelzések hamarább megtalálnak, mint a pozitívak. De ilyenkor egy pozitív visszajelzés sok-sok negatívot felülír. Szóval, olyankor nagyon boldogok vagyunk. <<

Tamás Réka