Más szabja meg a termény árát

Székelyföldön több pityókát termelünk, mint amennyit a lakosság el tud fogyasztani, de a gazdák szervezetlensége miatt nem tudunk megfelelően gazdálkodni a „székely valutával”. Potom áron adjuk el terményünket, ezért veszteségesen termelünk, állapították meg a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) sepsiszentgyörgyi vándorgyűlésének mezőgazdaság témájú szekcióülésén.

A mezőgazdasági igazgatóság vezetője, Könczei Csaba rámutatott, a háromszéki pityókatermesztők életét megkeseríti, hogy nem kiszámíthatóak a termelési és értékesítési körülmények, nagyok az áringadozások – egyik évről a másikra akár háromszorosára emelkedik vagy csökken a krumpli ára –, ezért nem tudnak előre tervezni. Tavaly például 35 banit kóstált egy kiló burgonya, idén már az 1–1,2 lejt is megadják érte.
Az igazgató magyarázata szerint a probléma az árképzés módszerével van, ugyanis a sok kis- és közepes gazda már a föld széléről, olcsón adja el terményét a kereskedőknek, és ezt anélkül teszik, hogy kiszámolnák az önköltségi árat, vagy­is azt az összeget, amit az ültetésbe, megművelésbe és szedésbe fektettek. E nélkül ugyanis nincs honnan tudniuk, hogy milyen árat kellene szabjanak nyereség elérése céljából.
Ez az árképzési módszer a nagygazdákat is hátrányosan érinti, mutatott rá Bartha János, a Solfarm tulajdonosa, aki szerint ha a kicsiknek megéri például 50 baniért eladni a pityókájukat, a nagygazdáknak ez veszteséges, hiszen költséges technológiákat és eljárásokat alkalmaznak. „A pityóka a gazdag ember kultúrája, és a szegény ember eledele”, mondta Bartha, hozzátéve: a krumpli szakszerű megtermeléséhez hektáronként 15–30 ezer lejes befektetés szükséges.
Úgy véli, a kis- és közepes termelők számára az lenne a megoldás, ha termelői és értékesítői szövetségekbe tömörülnének, közösen jó minőségű étkezési burgonyát termesztenének, amit versenyképes áron tudnának eladni a boltoknak. „Amíg ez nem történik meg, addig évente megismétlődik, hogy szeptemberben a kisgazda a föld széléről eladja a pityókáját”, szögezte le Bartha János.
A közgazdász vándorgyűlésen felszólaló szakértők egyetértettek abban, hogy a kisgazdákat csak kényszerhelyzet bírhatja összefogásra, mint ahogyan az a tejtermelők esetében történt. Tánczos Barna szenátor, az RMDSZ mezőgazdasági szakpolitikusa szerint a térségben többnyire külső behatásra alakultak termelői és értékesítői szövetkezetek, amelyek viszont a tagok nem megfelelő hozzáállása miatt nem működnek. Gond, hogy amikor 1 lej a burgonya kilója, mindenki önállóan próbálja értékesíteni, de amikor 30 banira csökken az ára, a szövetkezettől várják, hogy jobb áron adja el, mondta Tánczos.
Kovászna, Hargita és Maros megyében tavaly 2,6 millió tonna krumpli termett, és a székely megyék összfogyasztása 1,6 millió tonnát tett ki, így a többlettermés nem indokolná, hogy külföldről kelljen burgonyát importálni, inkább exportálnunk kellene. Háromszék 83.000 hektár szántóterületéből évente 10–12 ezer hektáron termesztenek pityókát. 2011 óta csökken a krumplival bevetett területek mérete, viszont a technológiai fejlesztéseknek és a szakszerű gazdálkodásnak köszönhetően növekszik az átlagtermés.
Megyénkben a legtöbb gazda 10 hektár alatti területen tevékenykedik, és hektáronként átlagban csak 14,8 tonnányi pityókát termeszt. A tíz és ötven hektár közti területen gazdálkodóknak már jobb a termelékenysége, hektáronként átlag 20,1 tonna krumplit gyűjtenek be. Ötven hektár fö­lött 51 háromszéki magánszemély és 83 cég gazdálkodik, hektáronként átlag 32,2 tonna pityókát képesek termelni, mondta Könczei Csaba. Hangsúlyozta, a krumplitermés 67 százaléka nincs lefödve tárolási kapacitással, vagyis a kis- és közepes gazdák rögtön a szedés után olcsón el is adják terményüket. Ha viszont közösen termesztenének jó minőségű étkezési burgonyát, amit elraktároznának, mosnának, válogatnának és csomagolnának, akkor jövedelmező áron tudnák értékesíteni. <<