Már nem vonzódunk őseink földjéhez?

Az elmúlt héten Balázsi Ágnes, a Sapientia Egyetem Kolozsváron dolgozó oktató-kutatója Az erdővidékiek kapcsolata a természettel 100 éve és ma címmel tartott előadást Erdővidék Múzeumának Kalendárium előadássorozata keretében.

Elöljáróban a szakember néhány globális problémára világított rá: például arra, hogy a bioszférát illetően az emberiség már túllépte a kockázati határt a fejlődésben, mezőgazdasági termelésre több terület ugyanis már nem áll rendelkezésünkre a Földön, s mint említette, ezeket a tényeket Erdővidéken sem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen a világméretű problémák itt is éreztetik hatásukat. Hiába, hogy Erdővidék elszigetelt térség: a fajok száma helyileg is csökken, és hiába a mezőgazdaság modernizálása, a megművelt területek nagysága is apadóban.

Az előadó górcső alá vette az elmúlt 100 év mezőgazdasági szempontból jól ismert korszakait, melyek vetületében az 1900–1945 közötti időszakot a hagyományos gazdálkodás, az 1945–1990 közöttit a gépesítés időszakának nevezte. Ezután viszont szerinte egy tízéves, ún. törvény nélküli időszak következett, a 2007-es EU-csatlakozás után pedig a mezőgazdasági szektor ugyan európai támogatásban is részesült, ám „ezt a támogatást sokan nem a megmunkált területre fordították vissza” – vélekedett.
Ilyen előzmények után az Erdővidéken és Aranyosszéken is elvégzett kutatások eredményeit összegezve megtudhattuk, hogy az embereknek „már nincs amiért szeretniük a földet, úgy, mint régen”, azt 90%-ban azok dolgozzák meg, akiknek gépjük van. Eluralkodott ezen a területen is a kapitalista-materialista világszemlélet, a pénz hajtja az embereket, ha jövedelem nincs, akkor eladják földjeiket, nem egyszer áron alul. Régebb sokan érzelmi kötődésből is ragaszkodtak a földjeikhez, ma már ez nincs így, de akkor mégis mit lehet tenni? – tette fel a kérdést az előadó.

Mint fogalmazott, több kitörési pont is van. Elsőként említette az érdekeltek erősebb összefogását, azt, hogy mindnyájan akarják a jó irányba történő változást. A helyi, közösségi összefogás, a civil szervezetek erősebb megnyilvánulása is csak segíthet a dolgokon, nem utolsó sorban pedig a mentalitásváltás is jót tehet a környezettel való kapcsolatunknak. A környezettudatos neveléshez csak az iskola nem elég, a fenntarthatóság szellemében pedig teret kell engedni a gazdasági tőkének is – mondta Balázsi Ágnes.