Líviát lenyűgözte a székely vendégszeretet

– Hat évet töltött Szekszárdon, szinte a második otthona lett. A klubválasztásnál szempont volt, hogy olyan városba kerüljön, ahol ismét otthonra lelhet?

– Mindenképp. Szerettem volna olyan környezetbe kerülni, ahol mentálisan és fizikálisan is vissza tudok jönni egy egészséges szintre, mert az újabb betegség megviselt. A csapatválasztásnál szempont volt, hogy olyan legyen a környezet, ahol boldog lehetek. A székely emberek híresek a vendégszeretetükről, és teljes mértékben érzem a felém irányuló szeretet.

– Sokat jelent Sepsiszentgyörgyön, hogy magyar játékost igazolt a klub?

– Úgy érzem, tényleg sokat jelent, hogy itt vagyok, próbálom viszonozni és meghálálni a megelőlegezett bizalmat. Ha nem is nyomásként élem meg, de mindenképpen felelősséget érzek, hogy megmutassam és bebizonyítsam, mire is vagyok képes. Sokukat egyébként ismerem a múltamból kifolyólag. A leukémiám alatt szerveztek nekem gyűjtést, és sokan látták a rólam szóló filmet. Ezért a pályán és azon kívül is száz százalékot szeretnék nyújtani, nagyon motivált vagyok.

– Korábban mennyire kapcsolódott a határon túli magyarokhoz, mennyit változott esetleg a gondolkodása, mióta ott él?

– Nyilván a történelemtanulmányaim miatt tisztában vagyok az itteni magyarok helyzetével. A párom egyébként idevalósi, így bennem a megismerkedésünk után tudatosult jobban, mit jelent nekik a magyarságuk, milyen a gondolkodásuk, az életük, milyen akadályokat kell leküzdeniük a székely embereknek. Nagyon tisztelem őket, a közösséget, örülök, hogy itt élhetek, szeretem az itteni emberek felfogását, azt gondolom, mindez a pályafutásomat és az életemet is nagyon pozitívan tudja befolyásolni.

– Mennyire sikerült eddig Erdélyt felfedezni?

– Alföldi vagyok, Kecskeméten éltem, csodálom az erdélyi tájat, a sok hatalmas hegyet, főleg, amikor a hó is esik. Csodálatos a környezet, nyáron sokat túráztam, de még mindig rengeteg gyönyörű hely vár felfedezésre. És nagyon szeretek enni, élvezem a gasztronómiát, itt pedig finom ételek vannak és újak ahhoz képest, amit eddig próbáltam, így ez is pozitívumot jelent… Boldog vagyok, hogy itt lehetek a Sepsinél.

– Menyire kellett újra felépítenie magát, mennyit vett ki az elmúlt tíz hónap?

– Sajnos tíz kilót fogytam, ami a pajzsmirigy-túlműködés egyik nagy hátránya. Fizikálisan sokkal előbb sikerült visszatérnem szakemberek segítségével és a fokozatosság elvét megtartva. Hátrányt abban érzek, hogy hat hónapig nem játszottam tétmeccset. Kezdek egyre otthonosabban mozogni olyan dolgokban, amik a pályán mentálisan dőlnek el – védekezés, lepattanó –, számít, hogy visszajöjjön a meccsrutin és támadásban is sokkal több önbizalmam legyen. Úgy érzem, jól megy a játék, igaz, nem dobok annyi pontot még, de sok szegmensben hasznos tudok lenni a pályán és hozzá tudok tenni a csapat sikeréhez. (…)

– Még a klubváltás előtt úgy fogalmazott, a választásnál szem előtt tartja, hogy olyan szintű együtteshez kerüljön, ami segíti a visszakerülését a válogatottba. Most hogyan látja az esélyeit, egy jó szereplés a Sepsivel segíthet ebben?

– A válogatottba kerülés elsősorban a szövetségi kapitány döntése. Szerintem minden sportoló álma a válogatottság. Mindenkinek ott kell hogy lebegjen a cél a szeme előtt, hogy a hazáját képviselje. Az egész utánpótláskoromat végig a válogatottakban töltöttem, szerepelhettem már a felnőttben is, ezért számomra mindig is motiváló lesz a nemzeti csapat. Jelenleg nem vagyok még olyan formában, hogy azt mondjam, ott a helyem a válogatottban, de ezért dolgozom. Nagyon remélem, hogy pár hónap múlva már azt érzem, készen állok. Ha bármikor hívnak, megyek, nem kérdés.

Fotók: A Sepsi–Sic Facebook-oldala, Miska Brigitta