Lilit, a hazafi

Miután üzleti adminisztráció és turisztikai üzletigazgatás szakon elvégezte az egyetemi alapképzést, majd mesterizett, Lilit több munkahelyen bizonyított hazájában. „Kezdetben egy szálloda vendéglőjében, majd adóhivatalban, turisztikai ügynökségnél, ideutazásom előtt pedig egy szálloda ügyintézőjeként dolgoztam”, sorolta. Az ideutazás lehetőségére a világhálón talált rá. „Egy Facebook-csoportban bukkantam rá erre a lehetőségre, és azonnal lecsaptam rá. Már régóta szerettem volna határon túlra menni, hiszen imádok utazni, és erre kitűnő lehetőséget nyújtanak az önkéntes-programok.”

Az örmény lány számára nem új keletű az önkénteskedés. „A háború alatt (hegyi-karabahi háború – szerk.) az Artsakh-beli menekülteknek segítettem önkéntesként, és jó érzéssel töltött el, hogy hasznos lehetek a világ számára. Az, hogy jót cselekszem, számomra lélekmelengető érzés”, fejtette ki.

Ideutazása előtt nem voltak elvárásai, derült ki a folytatásban. „Az élet megtanított arra, hogy jobb, ha nincsenek elvárásaim, mert ha valamitől sokat várok, annak általában koppanás a vége. Így nem igazán voltak elvárásaim ideutazásom előtt, egyszerűen csak elolvastam, milyen jellegű tevékenységeket folytatok itt, és azon vagyok, hogy a tőlem telhető legjobbat nyújtsam. Romániáról földrajzóráról tudtam ezt-azt, aztán ideutazásom előtt picit utánanéztem a fontosabb tudnivalóknak. Felkutattam, miket látogathatok meg ittlétem alatt a régióban, és az országban, többek között olvastam Ceaușescuról, Drakuláról. Ám azt, hogy Erdélyt »ajándékba kapta «Románia az első világháború után, már itt tudtam meg”, sorolta.

Az egyesületnél folytatott tevékenységeket szívesen végzi. „Ahogy megérkeztünk, azonnal maximális pörgésben volt részünk: környezetvédelmi tábor Kommandón, aztán krumplifesztivál és még nagyon sok esemény rövid idő alatt, szóval rendesen be voltunk táblázva. És nagyon szerettem, illetve szeretem ezt, hiszen nincs időm honvágyra. Szüleim nem is értik, hogy lehet, hogy nem hiányoznak, és jól érzem magam. Szeretem a mozgalmas tevékenységeket, amit nem igazán kedvelek, az a számítógép képernyője előtti ülőmunka. Videókat, plakátokat készítünk, nem igazán vagyok jártas az ehhez használt programok kezelésében, így az némi stresszel jár számomra, de szorgalmasan tanulok. Hamarosan karatézhatok, ami óriási dolog számomra, hiszen gyerekkoromban Bruce Lee szerettem volna lenni.”

Végezetül hazautazása utáni terveiről kérdeztük. „A háború előtt rengeteg tervem volt. De ahogy mondják, ember tervez, Isten végez, és az összes elképzelésem dugába dőlt. Nehéz munkát találni odahaza, minden bizonytalan. Azt tudom csupán, hogy soha nem költözöm el a hazámból. Nem értem, hogyan oszthatják az észt egyesek, akik egy biztonságos országba költöztek, hogy »nem szabad feladni, harcolni kell az országunkért!«, meg hasonlók. Jöjjenek haza, és harcoljanak!”, summázott.