Lehet-e engedni a zsarolásnak?

A magyar sajtó lassan egy hete Szájer József frissen lemondott európai parlamenti képviselő ügyétől hangos. A híradások szerint a Fidesz élvonalbeli politikusa részt vett egy orgiába torkolló találkozón, melyen szinte kizárólag férfiak voltak. A belga rendőrség a járványügyi szabályok megsértésének ürügyén rátört a társaságra. Szájer az ereszcsatornán próbált elmenekülni, hátizsákjában drogot találtak. Az eset néhány nappal később került nyilvánosságra.

Nem nehéz a kirakós darabjait egymáshoz illeszteni. Minden okunk megvan feltételezni, hogy jól kidolgozott titkosszolgálati akcióval állunk szemben, melynek célja az volt, hogy megzsarolják az EU-s költségvetéssel szembeni vétó ügyében a magyar felet. (Ezt érdekes módon, ha nem is ezekkel szavakkal, Vona Gábor az elsők között vetette fel.) A kormány azonban nem engedett, inkább beáldozta egyik legjobb emberét, és vállalta mindazt, amivel az eset jár belpolitikai és külpolitikai síkon.

Nemzetpolitikai szempontból három kérdést érdemes megvizsgálni. Az első, hogy mennyiben befolyásolja a botrány a nemzeti oldal választási esélyeit? Nem javítja azokat, annyi biztos. De az is biztos, hogy semmi nincs még eldőlve, másfél év hosszú idő, vélhető, hogy 2022-ben más ügyek súlyosabban nyomnak majd a latban.

A második kérdés, hogy befolyásolja-e az eset a magyar külpolitikai mozgásteret? Úgy vélem, nem különösebben. Ország-világ előtt megmutatkozott, hogy a „pusztító világerő” semmiféle eszköztől sem riad vissza. Amit persze eddig is tudtunk, csak nem éreztük ennyire a saját bőrünkön.

Végül a harmadik, hogy jól mérlegelt-e Orbán Viktor, amikor nem engedett a zsarolásnak? A válasz egyértelmű igen. Ha egyszer engedünk a zsarolásnak, utána nincs megállás. Ráadásul a tét hatalmas és elvi. Ne revolverezhesse Magyarországot a jogállamiságra hivatkozva migráció- vagy a gender-ügyben a globális világhatalom.

A migráns-kérdésben elég egyszer rosszul lépni, utána olyan kényszerpályára kerülünk, mint amin Franciaország, Németország vagy Svédország mozog. Az iszlám népesség motivált, korfája kedvező, szapora és a végletekig intoleráns. Az együttélés velük: mindennapi terror, fejlevágás, lángoló autók, megerőszakolt nők, becsületgyilkosságok. Kell ez nekünk? Aligha.