Legyen élmény a tanítás!

– Mit jelent az, hogy pedagógusképző, hiszen a pedagógus már képzett szakember.

– Pedagógusok számára szervezünk továbbképzéseket. Nem abban a szakágban, amit ők tanítanak, hanem inkább a módszertanban. Bár ez a fő célcsoport, de másokkal is foglalkozunk: civil aktivistákkal, táborszervezőkkel, céges tréningeket is tartunk. Sok évvel ezelőtt az elsődleges célom az volt, hogy gyerekeknek szervezzek játékokat, táborokat, őket fejlesszem. Annyi felkérésünk volt, hogy rájöttem, az igazi küldetésem az, hogy azokkal foglalkozzak, akik gyerekekkel foglalkoznak. Az élménypedagógia és a játék sokban tudja segíteni a tanárok, tanítók munkáját, ez pedig olyan kölcsönhatás, amire mindenkinek szüksége van.

– Mi az élménypedagógia?

– Úgy fogalmaznám meg, hogy tapasztalati tanulás, élményeken keresztül. De nemcsak annyi, hogy játszunk, és jól érezzük magunkat, hanem ennél több. Persze, az alap ez: a játék és a jó közérzet biztosítása, de fontos kiemelni, hogy ez nem sikerélmény-pedagógia, hanem csak élmény. Ebben az is benne van, hogy az átélt esemény lehet rossz vagy kudarc. Nem ez a cél, de ettől függetlenül lehet azon keresztül is tanulni. Gyakorlatilag valamilyen játékon keresztül biztosítok tanulási, tapasztalási helyzetet az egyénnek, csoportnak. Ezt a feladatot a csoport megtervezi, kivitelezi, megbeszéli, és ez már egy tanulási folyamat. Utána mindig kiértékeljük, hogy miként oldották meg, hogyan érezték magukat közben. Lehet, lesz, aki katartikus élményt él át, de olyan is lehet, aki kegyetlenül rosszul érezte magát, mert a többiek leuralták, és nem hagyták érvényesülni a csapatban. Sokszor eljutunk oda, hogy túlmutat az érzés és a megoldás az adott gyakorlaton, amit később hasznosítani is lehet a tanításban.

– A román oktatási rendszer elég merev és tantervkövető. Hogyan lehet mégis beépíteni a játékot, kreativitást és lazaságot ebbe a keretbe úgy, hogy a diákok, tanárok is élvezzék az órákat?

– Azt gondolom, hogy nincsenek könnyű helyzetben sem a román, sem a környező országok pedagógusai ilyen szempontból, viszont elengedhetetlenné válik lassan, hogy beépítsék a játékot az órákba. Főleg most, a járványhelyzet alatt, amikor online oktatásra kerülhet sor. A gyerek figyelme az osztályban is lankad, nemhogy egy gép előtt. Éppen ezért fontos a játék. Sok helyről hallom, hogy egyre nehezebb a gyerekekkel foglalkozni, nem figyelnek az órákon, de az órákon kívül sem, és ezzel valamit kezdeni kell. Rég nem működik az, hogy tekintéllyel, hangosabban, erőszakosabban foglalkozzunk a diákkal, mert nem hatékony. Viszont a játék és az élmény sokféleképpen megjelenhet. Én azt javaslom a tanároknak, hogy ha nincs idő, akkor is játszanak egyet, egy rövidet, amit 1-2 perc alatt lejátszhatnak. Ezt követően, hogy mozognak a résztvevők, frissebbek lesznek, fizikailag, de mentálisan is. Ha megnézzük, hogy 5-6 óra után beépül egy kis játék, ami után aktívabbak lesznek a gyerekek, akkor felmerül a kérdés, hogy tényleg időveszteség volt a játék? És ez nemcsak kisiskolások esetében, hanem gimnazistáknál is kiválóan működik.

– Mit kapnak a diákok egy-egy játékos, élménypedagógiával ötvözött órán?

– Egy órarendbe épített játéktól jól érzik magukat, felengednek, kizökkennek és motiváltak lesznek. Kialakulhat egyfajta kötődés a tanár irányába, mivel ott, vele, jól érzik magukat, de a tantárgy felé is, mivel tudják, hogy játszani fognak azon az órán. Azt gondolom, ez olyan befektetés, ami megtérül. Néha megéri még több időt rászánni, mert alakítjuk az osztályközösséget és hatékonnyá teszi az egész éves munkát, nem csak egy tanórát. Mindez átültethető a tanulásra is, közösen tanulnak, egymástól kérdeznek, úgymond részt vállalnak a tanárok munkájából.

Besnyi Szabolcs a budapesti Katalizátor Pedagógusképző Központnak a vezetője, trénere, közel harminc éve foglalkozik játékvezetéssel, és több mint 15 éve trénerként is dolgozik. Az a dolga, hogy tanárokat tanítson tanítani.