Lábtól s fejtől

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

B. Kovács András

2022. május 05., 00:012022. május 05., 00:01

A magyar irodalom bolgár kedvelői és műfordítói hallgatták meg azt az előadást, amit erdélyi egyetemi tanár tartott nemrég Szófiában, a szép Vitosa-havas alatti fővárosban. Szemtanúként és hallgatóként nagy örömem telt abban, ahogy a két kultúra képviselői az irodalomszeretet hullámhosszán – ahogy mondani szokták – megtalálták a szót, és elmerengtem azon, milyen hivatást teljesítenek, és vár továbbra is a kelet-európai népek értelmiségére, sorsközösségből fakadóan az egyetértés és együttműködés útjának egyengetésére az illető nemzetek és államok között. Nem tudtam megállni, fel ne sóhajtsak, ha arra gondoltam, a közvetlen szomszédnépek közötti viszonynak mennyivel több gáncsot kell legyűrnie néha, s mennyivel simább az út, ha a két államot egy másik keleti kisnép választja el egymástól.

No de az Erasmus-ösztöndíj támogatta látogatás a szófiai egyetem hungarológiai tanszékén természetesen erdélyi magyar írók műveiről szólt, s ennek kapcsán merült fel, hogy egy sikeres regény címét milyen bajos lefordítani idegen nyelvre, bolgárra különösen. A nyelvek külön képvilágot rejtenek magukban, nemcsak szavaik érzelmi töltete eltérő, ezért is nagy feladat a műfordítóé, mikor jelentést a jelentéssel, képet a képpel, emocionális és gondolattársítási tartalmat a megfelelő szóval vagy szerkezettel kíván visszaadni egy másik nyelven. A kérdéses cím így hangzik: Lábtól s fejtől.

Ki tudja, mit jelent? Mindenképpen azt, hogy két ember egyszemélyes ágyban kénytelen aludni, s hogy jobban férjenek, fordítva fekszenek, kényelmesen ugyanis legfeljebb egy hitvesi ágyban alhatnának egymás mellett. A cím tehát egy kényszerhelyzetre utal, egy vállalásra, s a bolgár fordítók azóta is törik a fejüket, hogyan lehetne ezt valami olyan kifejezéssel visszaadni, mely egyszerre sugallja a két ember jó viszonyát, áldozatvállalását és a körülmények szűkös voltát, mely erre a megoldásra vezette őket.

Különben nyelvünkön ez megcsontosodott kifejezésnek számít, s ez jelzi, a neki megfelelő helyzet nem is számított kivételesnek az idők folyamán.