Kutatás készült Sepsiszentgyörgy leszakadt városnegyedeiről

A felmérést végző szociológusok, Kiss Tamás és Sólyom Andrea többek között

Több az autó, a hűtő, a tévé – és a ló

Kétszázzal csökkent az őrkőiek száma, ami Kiss Tamás szerint a külföldi tartózkodás (munkavállalás) mellett annak is tulajdonítható, hogy akik anyagilag kicsit feltornászták magukat, kiköltöztek jobb helyekre a városban. A roma-negyedben is tapasztalható viszont pozitív változás, mert

A tíz évvel ezelőtti állapotokhoz képest 10 százalékkal nőtt azoknak a háztartásoknak a száma, amelyek áramot használnak, 5 százalékról 16-ra nőtt a vezetékes vízet használók és 3-ról 12 százalékra a benti illemhellyel rendelkező lakások aránya, néhányba pedig még a gáz is be van vezetve.

Házaik illegális építmények, az Őrkő egy része a város közterületén, részben magánterületen és részben az állam területén fekszik. Az Electrica egyéni szerződést csak egy lakcímmel rendelkező háztartásnak ad, ha viszont a város kiad ilyen igazolást, azzal gyakorlatilag elismer egy törvénytelen építményt, ezt viszont nem szeretné – magyarázta Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere.

Knop Ildikó, a Sepsi GAL egyesület munkatársa a probléma más összetevőire is rávilágított:

Mit szeretnének? Ki mit: vizet, áramot, utakat, lakásokat, közbiztonságot, közszállítást, óvodát

Sólyom Andrea az objektív számadatok után a lakosság szubjektív benyomásait taglalta. Ezekre a kérdőívek mellett fókuszcsoportokban kérdeztek rá. A Csíki negyediek a legelégedetlenebbek a lakhelyükkel, mert úgy érzik, hogy romlott a közbiztonság, és ezért egyértelműen az önkormányzatot teszik felelőssé:

A többi lakónegyedben a lakosok sokkal derűlátóbbak a jövőt, a lakhatási körülményeket illetően, bíznak azok javulásában. Mint az alpolgármester elmondta, több projekt van folyamatban, amelyek éppen megválaszolják a felvetett kéréseket:

Arra a kérdésre, hogy hajlandóak lennének-e közmunkával esetleg pénzzel hozzájárulni ahhoz, hogy javítsanak a jelenlegi állapotokon, szinte mindenki negatívan válaszolt az anyagi vonzat tekintetében. Míg a szépmezőiek közösségként viselkednek, és hajlandóak lennének a közmunkára, addig a Csíki negyediek nem.

A szubjektív vélemény csalóka is lehet

Fontos látni a trendeket, a számokat – mondta Antal Árpád a polgármester, mert a szubjektív benyomások csalókák is lehetnek. A felmérésből látszik, hogy egyes tekintetekben változik az őrkői közösség is, míg más vonatkozásban új megoldásokat és közpolitikákat, illetve a társadalom fokozott bevonódását igénylik.

Ami a Csíki-negyedet illeti, a lakók már elfelejtették, hogy milyen kényelmetlen volt számukra, amíg ott laktak a lepusztult, Sing-Singnek csúfolt tömbházban a társadalom perifériájára szorult egyének.

Végre „kihúzta fejét a homokból az állam”

Székelyföldi összehasonlításban is szó esett a szociológusok által vizsgált periférikus városnegyedek helyzetéről, ami legtöbbször egybeesik a jelentős roma lakossággal rendelkező urbánus negyedekkel. Az utóbbi időben az állam jogszabályban elismeri az úgynevezett „informális lakónegyedek” meglétét, „kihúzta a fejét a homokból, miután harminc évig nem akart tudomást venni a létezésükről” – mutatott rá Antal Árpád.

„Elindulhatott egy folyamat, ami ezeknek a telepeknek a rendezéséről szól, megnézni, hogy mi az ami törvényes vagy törvénytelen, tisztázni a helyzetet. A cél az lenne, hogy ezek az emberek piaci alapon kapjanak munkahelyet, a gyerekek tudjanak iskolába járni, de minél zártabb, nagyobb egy ilyen közösség, annál nehezebb megváltoztatni. Közös érdekünk, hogy rendezzük a városrész ügyes-bajos dolgait, ez mindannyiunkról szól” – fejtette ki Sepsiszentgyörgy polgármestere.

Mint elhangzott:

„Mi inkább azokhoz tartozunk, akik modelleket termelünk, modelleket importálunk, de nincs egységesen alkalmazható módszer, mert minden közösség más – magyarázta Antal Árpád, és ezt azzal példázta, hogy harminc éve a Sepsiszentgyörgy melletti Hete és Bölönpatak egy – rendkívül alacsony – szinten volt, ám mióta a bölönpatakiak engedtek a pünkösdista evangelizációnak, azóta százévnyit fejlődött az utóbbi közösség, míg az előbbi most is nagy nyomorban él.