Kovásznától Zangláig

A kovásznai 23 éves Konnát Árpád a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Intézetének harmadévet végzett hallgatója a népvándorlás-középkor szakon. A Csoma Szobája Alapítvány keretében egyedüli Kovászna megyeiként négy hetet önkéntesként dolgozott Zanglában, ahol Kőrösi Csoma Sándor egy évet és négy hónapot töltött el. Zanglai tartózkodásuk alatt különféle izgalmas kalandokban volt része, találkozhatott a dalai lámával, és egy földcsuszamlást is szerencsésen túlélt. Ott szerzett tapasztalatairól és élményeiről ma 18 órától a kovásznai művelődési ház Ignácz Rózsa-termében tart vetített képes előadást. Mi ezt megelőzően faggattuk.

– Miért döntöttél úgy, hogy részt veszel ebben az önkéntes programban?

– A kovásznai Csoma-konferencián Irimiás Balázs budapesti építész többször tartott már előadást, melyek során beszélt az általa létrehozott Csoma Szobája Alapítványról, aminek eredeti célja a zanglai palota rekonstruálása és állagmegőrzése volt.

Elsősorban Csoma emléke előtt való tisztelgésből, a keleti népek és kultúrák megismerése, illetve kalandvágy miatt döntöttem úgy, hogy részt szeretnék venni a zanglai önkéntes munkában. Elhatározásomban az is motivált, hogy a nagy tudós szülőhelyéről még nem volt önkéntes Zanglában. Összesen tizennégyen tartózkodtunk egyszerre a faluban az Alapítvány részéről. Erdélyt ketten képviseltük, egy balánbányai lány és jómagam.

– Miből állt az önkéntes munka?

– Hárman közülünk a helyieket tanították angol nyelvre, míg mi, a többiek az építési munkálatokban vettünk részt. Idén egy új program kezdődött, hiszen a zanglai palota restaurálása már régóta befejeződött, további két szolárfűtésű iskola is épült azóta. Ezen a nyáron a falu melletti buddhista apácazárda területén kezdett egy szolártermet építeni az Alapítvány. Erre a nyárra az alapozás volt tervbe véve. Első két héten a zárda melletti folyó medréből méretes, lehetőleg lapos köveket gyűjtöttünk az épület alapjához. A hátunkon összehordott harmincegy nagy halmot a helyiek segítségével traktor szállította a zárda bejáratához. A másik két héten az építendő szolárterem helyét takarítottuk le, továbbá az itt álló mellékhelyiséget bontottuk le. Utolsó héten a helyiekkel együtt egy sárlavina által több helyen átszakított és betemetett öntözőárok-rendszer megtisztításánál tevékenykedtem. Naponta hét órát dolgoztunk, egyórás ebédszünettel, heti két pihenőnappal. Mindhárom típusú munka viszonylag megterhelő volt, de ezért bőségesen kárpótolt a jó hangulat, az apácák hálája, a munkaterületről látható csodálatos tájkép, a családias étkezések, a helyiek kedvessége, humora, és persze a tudat, hogy ezzel a falu gyarapodását szolgáljuk.

– Milyen körülmények fogadtak a szálláshelyen, a településen?

– Megérkezésünk után kettesével, hármasával családoknál szállásoltak el bennünket. Egy barátommal és egy koordinátorral együtt laktam a falu asztalosánál. A helyi viszonyok között tehetős gazda háza egy itteni szegényebb sorú vidéki ember házához hasonlított. Lapos tetejű, három vendégszobával, három másik szobával, egy konyhával, egy mosdóhelyiséggel és egy száraz vécével ellátott ház volt, oldalához hozzáépítve az aprócska istálló, és a pincében a mester műhelye. A vezetékes víz és a villanyáram hiányához – habár minden este hét órától tizenegy óráig volt villanyellátás a faluban – eléggé hamar hozzászoktunk, az ételek a maguk egyhangúságában is ízletesek voltak, úgy hogy a körülményekhez képest egész kényelmesen töltöttük a négy hetet. Komfortérzékünket nagyban fokozta a szállásadó család és a helyiek kedvessége, vendégszeretete.

– Arrafelé erős a katonai jelenlét. Szembesültél vele?

– Szerencsére nem volt velük gondunk, hiszen az indiai hadsereg nagyon érdekelt abban, hogy fehér turistáknak ne essen bajuk a kasmíri határincidensek, lázadások során. Igaz, elég sokszor igazoltattak menet közben, ellenőrizték az útleveleinket, de semmi erődemonstrációra nem került sor. Az ottlétünk iránt nem nagyon érdeklődtek, viszont egy másik, nem hozzánk tartozó, de Zanglában levő külföldi önkéntest, aki kínai születésű, és azelőtt Pakisztánban tanított, a dalai láma látogatásakor eltávolítottak Ladakhból. A Kasmír és Pakisztán közti fegyverszüneti vonalat, valamint az Indiának a Pakisztán és Kína által megszállt területeit még megközelíteni sem volt szabad – találkoztunk egy francia turistával, akinek volt ugyan előzetes hatósági engedélye, hogy átmehet a pakisztáni-indiai határon, de a rendőrség nem engedte át egyedül. Viszont tevékenységünk, utazásaink során nem kerültünk ilyen tiltott övezetek közelébe.

– A helyiek miként viszonyulnak Kőrösi Csoma Sándorhoz, hallottak róla?

– Igen, a helyiek is tudnak most már Csomáról, elsősorban az alapítványnak köszönhetően. Nem csak a mi szállásunkon, hanem más fogadó családok házaiban is több Csomát ábrázoló festményt, plakátot láttunk. Az alapítvány munkájába kevésbé bekapcsolódó helyiek tudása nyilván felszínesebb a nagy tudósról, mint azoké, akik évek óta fogadják, segítik az önkénteseket.

– Mi volt a legextrémebb élményed, amit ott átéltél?

– Július 23-ról 24-re virradó éjszaka nemcsak mi, hanem minden éppen akkor Zanglában tartózkodó ember életveszélybe került. Délután és egész este folyamán nagyon esett az eső, ami az ottani magashegyi sivatagban nagyon szokatlan. Éjfél felé a szállásadónk riasztott, hogy öltözzünk fel, vegyük magunkhoz a legfontosabb iratainkat, és eszünkbe ne jusson lefeküdni. A szokatlanul nagy esőtől ugyanis a kopár hegyoldal teljesen felázott, és fenyegetővé vált egy sárlavina veszélye. A hegyoldal magasságát, illetve a falutól számított távolságát figyelembe véve látható volt, ha az egész hegy leomlik, akkor a teljes falut elsöpri pár perc alatt, mint 2014-ben Lehben, amikor egy hasonló sárlavina több ezer emberrel végzett. Az eső nem akart elállni, és már morajlást is hallottak egyesek, úgyhogy az egész falut evakuálni kellett, ami a felázott mezőn való futást jelentett sötétben, sűrű esőben. Végül is az egész hegyoldal szerencsére nem szakadt le, de több kisebb sárlavina indult el, mely sok helyen szétrombolták a falu termőföldjeit vízzel ellátó öntözőcsatornákat, illetve a megáradt folyó elsodorta azt a betonba ágyazott hidat, amin keresztül az apácazárdába lehetett jutni a faluból. Szerencsére személyi sérülés nem történt.

– Találkoztál a dalai lámával is…

– Egy busz tetején utaztunk Padumba, ahol a dalai láma ötnapos előadássorozatot tartott, péntektől keddig minden nap öt óráig folyamatosan beszélt, természetesen hatalmas tömeg előtt. A palota udvarába való belépés előtt a biztonsági átvilágítás, motozás az átlagosnál sokkal alaposabb volt, és nagyszámú fegyveres biztonsági őr, katona, rendőr vigyázott rá. Nekünk, külföldieknek külön terület volt fenntartva, ahonnan láthattuk a lámát, aki tibeti nyelven beszélt, és szinkronban fordították angolra és ladakira. Előadásának fő célja a muszlim–buddhista együttélés kezelése, a békés együttélésre való buzdítás, oktatás volt. Következő nap a Csoma Szobája Alapítvány négy koordinátorát és a zanglai király fiát személyesen is fogadta palotájában.

– Az ott szerzett tapasztalatokat miként tervezed kamatoztatni?

– Indiai tapasztalataim előreláthatólag jelentős hatást gyakorolnak majd további életpályámra, gondolkodásmódomra. Elsősorban tudatosítottam, hogy mennyire hálás lehetek a jelenlegi életkörülményeimért, hiszen Indiában, Ladakhon kívül mindenütt emberek nagy sokaságát láttuk európai szemmel nézve felfoghatatlan mélyszegénységben élni. Testi és lelki erőben is gyarapodtam a négy hét fizikai munka, a közel két hét magashegyi túra után, és jobban megközelíthettem korlátaimat, megnövekedett a komfortzónám.

Később mindenképpen vissza szeretnék térni oda, viszont majd csak pár év múlva, miután már befejeztem az egyetemet, és munkába tudok állni, ugyanis addig két és fél hónap túl sok idő ahhoz, hogy ki tudjam hagyni a nyárból. Legközelebbi alkalommal pedig inkább értelmiségi munkát végeznék.

Keretbe:

Akik Konnát Árpád útját támogatták: Bende Tamás és családja, Benkő Erika parlamenti képviselő, Elekes Albert, Gazda József, Gazda Zoltán, Kosztándi Annamária, Márton Árpád parlamenti képviselő, Pál Katalin, Puskás Bálint volt alkotmánybíró, Sógor Csaba EP-képviselő, Szabó Levente, Székely Zsuzsa, Thiesz János és családja, Tőkés László EP-képviselő; továbbá a következő intézmények, szervezetek, cégek: Kovásznai Belvárosi Református Egyházközség, Kovászna–Vajnafalvi Református Egyházközség, Kovászna város önkormányzata és RMDSZ-szervezete, kovásznai művelődési ház, Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, Napa Mode Kft., Nexxon Kft.