Könyvsorozat készül Székelyföld 1000 arcáról

Székelyföld 1000 arca – Erdővidék címmel jelenik meg az a kötet, amely a régió idős embereit, az ő történeteiket bemutató portréfilmek anyagából készült. A Tortoma kiadónál napvilágot látó kötetben azoknak a kisfilmeknek a szöveggé formált anyaga olvasható, amelyek nagy népszerűségre tettek szert a világhálón. Az alkotók azt vallják, olyan erdővidéki, székelyföldi idősebb emberek portréját állítják reflektorfénybe, akiknek élettörténete, hite, szeretete példát mutathat a fiatalabb generációk számára.

Az erdővidéki Deák András és Szőcs Szilárd Emlékgyár elnevezésű kezdeményezésének portréfilm-sorozatában jelent meg többek közt a felvétel elkészítésekor 102 éves – ma már 104 éves Kolumbán Juliska néniről szóló alkotás, amely 2020 őszén elnyerte a Kulturális Filmek Fesztiváljának fődíját Budapesten. A portréfilmek nagy népszerűségnek örvendenek a közösségi oldalon, hiszen „emberközelből” mutatják be a székelyföldi időseket, akik a huszadik században átélt nehézségek fényében beszélnek látásmódjukról, istenhitükről, a túlélésről. Felvetésünkre, hogy a mozgóképes anyag varázsa nem adható át az írott szövegen keresztül, hiszen az alanyok tájszólása, beszédmódja, mimikája, gesztusai, mosolyai szövegen keresztül nem reprodukálhatóak, Szőcs Szilárd elmondta, az anyag papír alapú megőrzésére nagy szükség van.

„Természetesen a mozgókép adja vissza hűen az emberi portrékat, a tájszólást, de a könyv a maradandó. A digitális világban ma a filmnek van elsőbbsége, de nem tudjuk, hogy ezek a felvételek húsz év múlva, száz év múlva nézhetőek lesznek-e. A könyvet viszont száz év múlva is kézbe vehetik az emberek” – fogalmazott az alkotó.

A kötetben 42 alanyról olvasható szöveg. Szőcs Szilárd azt is elmondta, olyan címmel kezdték feltenni a világhálóra a videókat, hogy Erdővidék 100 arca, de most átnevezték a projektet Székelyföld 1000 arcára. „Az a tervünk, hogy ne csak Erdővidékben merüljön ki az idős emberek portréinak rögzítése, hanem kiterjesszük egész Székelyföldre. Erdővidék sem készült még el, folyatjuk tovább a videókat, és további köteteket is tervezünk” – mondta el az alkotó.

Benkő Levente erdővidéki, Kolozsváron élő és dolgozó történész írta az ajánlót a kötethez. Megkeresésünkre kifejtette, gyermekkora óta szerette hallgatni a felnőtteket, az öregeket, mindig magával ragadta őt ráérős beszélgetésük. „Mondjuk, a pletykálkodásukat soha nem tudtam megfejteni, mert csak ők tudták, hogy kit és miért vettek a szájukra, de azért azokat a történeteket, amikor jöttek az oroszok, s harcoltak, s menekültek, s a komonisták, no, az ilyesmiket szó szerint szájtátva hallgattam. Ennek a kedves könyvnek a lapjain is ugyanilyen és hasonló történetek rögzültek, s egyben ugyanaz az ízes és sajátos erdővidéki tájbeszéd köszön vissza, amit már eszmélő gyermekkoromban is hallottam és hallok, s mint amit az Erdővidék száz arca című kisfilmsorozatban is hallhatunk, láthatunk”– mondta Benkő Levente. Hozzátette, meg lehet próbálni: ha arról a vidékről valaki hangosan olvassa ezeket a szövegtöredékeket, a hallgatóság biztosan ugyanazt a beszédet hallja, mint amit a filmekből.

Benkő Levente arról is beszélt, hogy amíg otthon, Erdővidéken lakott, volt alkalma elbeszélgetni a nemrég elhunyt, áldott emlékű Keresztes Etelka nénivel, Kisbaconban, miközben a vízimalom duruzsolva őrölte a kenyérnekvalót. „Egyszer arról mesélt, hogy nem szerette a pityókatokányt, mert izzadt a lába tőle… A felsőrákosi Pál Anna nénivel, családiasabb nevén, Kicsi Annával sógorság révén egyazon, szélesebb értelemben vett családba tartoztunk, volt alkalmunk elbeszélgetni gyermökökről, embörökről, majorságról, kollektívről, sáros utcákról, s erről-arról…” – emlékezett Benkő Levente.

Kiss Judit

Fotó: Székelyföld 1000 arca