Költők az élen

Interjút olvasok Hegedűs Gyöngyivel, aki orvos, fotóművész, író, mellesleg a néhai Hegedűs Lóránt püspök leánya. Meglepetés számomra, hogy Hegedűs Lóránt élete utolsó éveiben egy négykötetes Ady-monográfián dolgozott. „Megkérdeztem Aput, miért is nem teológusokat elemez élete utolsó művében, miért Adyt. Azt mondta, azért, mert ő mindenestül fogva 21. századi ember, és a 21. századi ember nem fog a papokra hallgatni, de a költőkre fog.” Ami megmarad, az a költők munkája – írta az elátkozott sorsú, de angyalszívű Hölderlin.

A Lábas Házban nemrég emlékkiállítás nyílt Szilágyi Domokos emlékére, képzőművészek tisztelegnek a tragikus végű költő előtt. Plugor Sándor egyik grafikáján – In memoriam Szisz – a fájdalomtól legyőzött, földre bukott ember mögött egy zászlófoszlány, rajta a felirat – IRNI, az N betű fordítva. Nem hiba, mert tulajdonképpen az INRI feliratról van szó, hátulról nézve. Csodálatos ez a társítás. Az írás a Jézus keresztjén levő gúnyfeliratra emlékeztet, mert gúnyból rövidítették gazemberek, hogy ez a zsidók királya.

A Költő, aki megérdemli ezt a címet, vállalja a gúnyt, és felvállalja népének sorsát. Persze mindegyik tudja, hogy a vers nem fogja megváltani a világot, de nem alkotó, aki nem hiszi, hogy az övé mégis majd megváltja. Mint Balassi, Zrínyi, Arany, Petőfi, Ady. Vagy Szabédi, aki inkább vonat elé dobta magát, minthogy a nemzetgyilkosok gázoljanak át rajta. Dsida, a pillangólelkű oroszlánordítással vetette a nagyvilág szemébe: íme, mit műveltetek kis népemmel… A többiek, tehetségük dacára, kiperegnek az idő rostáján, mert a legnaivabb olvasót sem lehet a végtelenségig szédíteni a semmi liturgiájával.

Csoóri Sándor volt talán az utolsó nagy ebben a sorban. Felemelte szavát az üldözött külhoni alkotótársakért, és létrehozta nagy művét, a Duna televíziót. Szegény, ha látná a mai műsort – Charlie majom meg Ricardók és Lúciák szerelmi kínjai… Egy éve temettük.

CSOÓRI SÁNDORNAK

Hargitai fenyő balta-sebéért szorongani/

Betömött gémeskutak kiáltását/

Bartóki pentaton lüktetésbe/ Beoltani/

Apáink emlékeit szavak bunkerébe/

Behordani/ Amíg lehet/

Amíg még szabad/

Az elhallgatottat kimondani/

Megmaradt magyar létet/

Szent ostyát/ Veletek megosztani.