Kinek a méltósága, kinek az Európája?

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

B. Kovács András

2022. november 15., 00:142022. november 15., 00:14

Nem a mienk. A jogi szófacsarás mutatványait űzik a hamis nevekkel takarózók.

A nemzeti vagy etnikai kisebbségek, az elszakított nemzetrészek, az őshonos közösségek kollektív jogai lábbal tiprásának, a kimondott elnyomásnak és jogfosztásnak vagy korlátozásnak ma új formáját jelentik a magukat „polgárinak”, „civilnek” nevező egyesületek. Eltekintve attól, hogy általában politikai, sőt állami belügyi szervek mozgatják és pénzelik őket, a lényeg az marad, hogy a jogállami körülmények közt elvehetetlen (bár gyakorlatilag igenis gáncsolható) egyéni jogokat ne lehessen a kollektívumok önrendelkezése felé továbbfejleszteni.

Ezért azt a felfogást tartják legitimnek és terjesztik, fogadtatják el nem egyszer magukkal a bíróságokkal is, hogy ami nincs külön szabályozva, az mind tilos. Nemcsak azt nem szabad megtenni, amit kimondottan tilt a törvény, hanem azt sem, amit külön nem enged meg. Alapvető zűrzavarhoz vezet, ha az az okoskodás nyer teret, hogy ami nem szabad, az tilos is egyben. A jogot tehát magával a tiltással azonosítják, szabályoz, tehát tilt – állítják.

A totalitarizmus egy burkolt formája szökik szárba a szemünk előtt, s még bíráskodik is gyakran a pártatlanság álarcában.

Az ún. nemzeti méltóság védelmét tűzik zászlajukra az ilyen egyesületek, szövetségek, mozgalmak, néha párttá önállósodva vagy búvópatakként pártokba beolvadva, máskor a közvélemény nevében fellépve, de azért ütőerővel is bíró akciócsoportokba is verődve, és zaklató vagy provokatív jellegű fellépésekről is külön gondoskodva. Nem nehéz példákat találni rá jelenünkben és a közelmúltban.

A méltóság, sőt európai méltóság fedésébe húzódva tulajdonképpen a nemzeti vagy állami önzés, a többségi elfogultság védelmében a múltba visszahúzó erőként működnek, azokban az időkben gyökerezve, melyekben a demokráciát, annak inkább jelszavát a többségi elnyomás eszközeként kezelték, holott annak mai kritériuma éppen a kisebbségi vélemény és státus tiszteletben tartása lenne.
De kiket bátorít az EU, ha elutasítja a Minority Safe Pack kezdeményezést? <<