Kikérjük magunknak, és visszautasítjuk!

„Gyalázatos gesztusnak” bélyegezte, és „Romániával, a románokkal és a trikolórral szembeni sértés, a tisztelet szégyenteljes hiányaként” minősítette Sorin Grindeanu miniszterelnök-helyettes a székely himnusz eléneklését a román jégkorong válogatott magyar nemzetiségű tagjai által. Amint ismeretes, erre a szlovéniai világbajnokságon került sor, a magyar-román (4-2) tétnélküli meccset követően.
Tartalma és hangvétele miatt felháborító ez a vérlázító hangvételű, aljas támadás, amit a szállításügyi tárcát irányító szociáldemokrata miniszter intézett ellenünk. Éppen ezért nem mehetünk el mellette szó nélkül.

Annál is inkább nem, mert csatlakozott hozzá Marcel Ciolacu pártelnök is, aki „tűrhetetlen provokációnak” nevezte a történteket. Adrian Cozma, a Nemzeti Liberális Párt egyik alelnöke pedig „minősíthetetlen gesztusnak.” És ezeket a nyilatkozatokat akkor engedték meg velünk szemben, amikor a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) révén az erdélyi magyarság felelősségteljesen részt vállal a koronavírus-járvány és a szomszédban zajló háború következményeit nyögő ország kormányzásában.

Ugyanakkor uszító jellegénél fogva is elfogadhatatlan a román nyelvű média által felhangosított újabb magyarellenes kirohanás. Ráadásul szándékosan félreértelmezi a történteket, és semmibe veszi a milliós nagyságrendű erdélyi magyarság érzelmeit. Megaláznak, kioktatnak és megfenyegetnek minket. Éppen ezért kénytelenek vagyunk néhány dolgot egyszer s mindenkorra leszögezni, és a román politikusok figyelmébe ajánlani.

Például annak tényét, hogy mi nem bevándorlók vagyunk ebben az országban, hanem évszázadok óta a szülőföldünkön élő, Erdélyben kultúrát és civilizációt teremtő, Románia fejlődéséhez az elmúlt több mint száz év alatt hathatósan hozzá­járuló, a hírnevét szellemi és fizikai teljesítményünkkel világszerte öregbítő őslakosok. Kikérjük magunknak, és visszautasítjuk tehát, hogy a számunkra szent székely himnusz eléneklése okán rágalmazzanak és felelősségre vonjanak. Hiszen ez önazonosságunk kifejezésének egyik, de nem egyetlen és senki ellen sem irányuló módozata, amihez Isten adta jogunk volt, van és lesz az idők végezetéig, amint bármelyik nemzetnek vagy nemzetrésznek a Földön.