Két keserű tabletta

1. Sakkozom a számítógéppel. Ha én állok rosszul, de van lehetőségem örökös sakkal kihúzni a döntetlent, természetesen megteszem, benne van a játék logikájában, de megfigyeltem, hasonló helyzetben a gép inkább egy gyengébb lépést választ, a saját kárára, csakhogy a játék folytatódhasson. Így van programozva, egy londoni székhelyű cég készítette a kódot.

Nézem az angol futballbajnokság nyitómeccsét, őrült mérkőzés, a hazaiak 4-3-ra vezetnek, a hosszabbítás utolsó percében szabadrúgást kapnak a pálya közepén. Ilyenkor nálunk tízen veszik körül a labdát, hazafelé pöciznek, ájuldoznak, hogy teljen az idő. Az angol azonban előre ível, mintha az első negyedórában járna a mérkőzés, lehetőséget adva az ellenfélnek még egy ellentámadásra. Ezért egyedülálló a Premier League. Amíg a „fairness” – a becsületesség, egyenesség – megkerülhetetlen mérce volt Nagy-Britanniában, birodalmukban soha nem ment le a nap, ők tanították a nagyvilágnak. Ma sztendapkomédiások ízléstelen poénokban tapossák sárba, más értékekkel egyetemben, a nézők (sajnos egyre bővülő) röhögő kórusától kísérve. Viszont egyes angliai negyedekben lehet alkudozni – munkát, drogot, nőt – mint egy bagdadi bazárban. Sovány vigasz.

2. Márai naplójában megemlít egy amerikai katonaorvosi jelentést, miszerint 1914-ben az újoncok hatvanöt százaléka egy tizennégy éves fiú szellemi fejlődési szintjén élt és gondolkodott. Az is kellett a tábornok uraknak, harvardi diplomásokkal nem győztek volna. Az ilyen szerencsétlen flótások voltak mindig az ágyútöltelékek. Írni-olvasni alig tudó férfiakat leitattak csata előtt, jött a parancs, üssed-vágjad, nem az anyád.

Persze, azt is tudományosan kellett adagolni, mint a sportolók doppingját – egy újabb feltételezés szerint a hastingsi csatában a normannok azért verték ripityára az angolokat, mert azok tökrészegen álltak ki ellenük. Modern időkben kifinomultabb (mód)szereket használtak – a nácik Pervitinnel, metamfetamintablettával megtáltosított katonákkal blitzkriegezték le néhány hónap alatt a környező országokat, az LSD-vel gátlástalanul kísérleteztek New Yorktól Moszkváig. Az amerikai polgárháborúban gyakran ópiumtól bódultan belezték ki egymást hatszáz szavas szókincsű harcosok. Aztán nagyon művelt értelmiségiek ráírtak a vérontásra egy magasröptű történelmet.