Jövőre jobb helyszín kell

Hivatalosan a Lármafa Egyesület, ám igazából három ember a motorja ennek a fesztiválnak: Csernátoni Loránd egy indiai utazásból inspirálódva kereste az utat a romák felé, és talált közöttük befogadásra, Bilibók Anita rendezőként a színházon keresztül fordult a hátrányos helyzetűek felé, de ehhez nyilván az is kell, hogy ismerje őket közelebbről, Fekete Lovas Zsolt színész pedig gyökereit felvállalva érzi küldetésének, hogy a többségi előítéleteket lebontsa, s a roma közösséget kizökkentse abból a gödörből, amelyben vannak.

A Manus fesztivál egyhetes programjában helyet kapott fotókiállítás, film- és dokumentumfilm-vetítés a Művész Moziban, Jónás Tamás irodalmi estje, Fekete Lovas Zsolt egyéni műsora, amelyek a Szimplában zajlottak. Esetenként jó kerekasztal-beszélgetések is kialakultak, hiszen sok – főleg magyar – fiatal és persze cigányok is részt vettek ezeken az alkalmakon, akik őszintén meséltek a másik félhez fűződő jó és rossz élményekről. Sok gyermekfoglalkozás is része volt a Manusnak, Fekete Lovas Zsolt versenyeket szervezett számukra, Melles Endre, a Háromszék tánckar vezetője táncműhelyben foglalkozott velük, de Benkő Évának is sokakat sikerült megmozgatni.

Szerencsétlen egybeesés, hogy az őrkői közösségben két haláleset is volt a héten, a gyász miatt pedig nagyon sokan távolmaradtak a rendezvénytől, a kirakodóvásár is elmaradt a vásárosok érintettsége miatt. Napközben azonban sok gyerek kivette a részét a tennivalókból, estére, a koncertekre pedig szépen összegyűlt a közönség is. Emlékezetes momentuma marad az idei fesztiválnak egy forgatókönyvön kívüli jelenet, amely a színházbüfében játszódott: a Melles Endrével betérő Eötvös Rémusz, az őrkőiek híres énekese dalra fakadt, ehhez társult a bolgár Neno Iliev, aki zenekarával éppen a Vendelinben vacsorázott, és egy hátborzongatóan szép közös éneklés lett az eredmény.

Jeles romológusok, a hátrányos közösségek életét jól ismerő meghívott művészek, illetve a közönség között érdekes beszélgetés alakult ki arról, hogy szeretnek-e vagy sem a cigányok dolgozni, a következtetésekre egy másik írásunkban még visszatérünk.

Vasárnap esti koncertjével a szászcsávási származású, Franciaországban élő zenészekből álló Nadara együttes tette fel a pontot a harmadik Manusra, ők a színpadon a helyi jó táncosoknak is fellépési lehetőséget biztosítottak. Nagyon jól érezték magukat Szentgyörgyön, csodálták a helyszínt, és visszakívánkoznak, mint a Neno Iliev és az Atesh Tayfa Band is.

Ami a jövőt illeti, a szervezők arra a következtetésre jutottak, közelebb kell hozni a városhoz a rendezvény magját, egy, a közösségek találkozását jobban szolgáló helyszínt is kell találni majd. Annyi azonban már biztos, hogy jövőre is lesz Manus, a Balassi Intézet szentgyörgyi fiókja már jelezte, hogy támogatni kívánják a rendezvényt, és remélhetőleg a Nemzeti Kulturális Alap is ismét biztosítja a hátteret. További támogatók Sepsiszentgyörgy polgármesteri hivatala, a Sepsi GAL Egyesület és számos cég.