Jól vizsgáztak a karatésok

„Nagyon jól sikerült a vizsga, tudni kell, hogy a járvány miatt kimaradt három év, de ezek a srácok életben tartottak egy klubot, úgy, hogy az általam ismert karateklubok mintegy 40 százaléka bezárt Magyarországon, úgymond elvitte a járvány őket. És ez a kézdi klub él és virul, ami a két Csaba sensei (Bartók és Vajik – szerk. megj.) munkáját, illetve a tanítványokat dicséri” – részletezte a magyarországi karatemester, hangsúlyozva, hogy az intelligencia fokmérője, ha a legrosszabb helyzetből kihozzuk a lehető legjobbat.

„A küzdősport is erről szól, hogy mindig, minden körülmények között kihozzuk magunkból a legjobbat. Ha valaki meg tud verni minket, arra törekedjünk, hogy verjen meg kevésbé, ha valakivel kiharcolhatunk egy döntetlent, az felér egy győzelemmel. Erről beszéltem a vizsgán is, és talán egy karateedző szájából ez furcsán hangzik, de a karaténak nem a karate a lényege, hanem az, hogy megtanuljunk nyomás alatt gondolkodni. Aki itt eltölt nem kevés időt – két-három év erre nem elég –, átesik az övvizsgákon, kitartóan gyakorol, az felkészül az életre. Ezt a tapasztalat mondatja velem, ezek a sportolók egészen másképp állnak egy érettségi vizsgához, egy állásinterjúhoz, és mondanom sem kell, hogy sokkal jobban teljesítenek nyomás alatt. Egyébként nem öncélú ez a nyomás, ez a japán szisztéma, a nevelés része” – mesélte Zallel László.

A Sporting Budo karatékái közül ezúttal hárman szereztek feketeövet. Zallel sensei rögtön megjegyzi, hogy a feketeöves „egy fehéröves, aki nem adta fel”, hozzáfűzve, hogy nem ez a vége a karaténak, ez csak egy állomás, a tanulóévek végét jelzi, az igazi tanulás kezdetét. „Ha megszerzed a feketeövet és abbahagyod a karatét, az olyan, mint az orvostanhallgató, aki elvégezte az orvosit és nem kezdett el praktizálni”.

A karate tavaly került igazán reflektorfénybe a magyar sportrajongók körében, a sportág olimpiai bemutatkozásán bronzérmet szerzett Hárspataki Gábornak köszönhetően. Zallel László – aki maga is hosszú évekig tagja volt a magyar karateválogatottnak – megjegyezte, Hárspataki Gábor a tokiói olimpia előtt is remek eredményekkel büszkélkedhetett. „Már 12 évesen felhívta magára a figyelmet, benne minden megtestesül, amit egy olimpikontól elvár az ember: tisztesség, becsület, szorgalom, tehetség. Az év utolsó edzését hagyományosan ő tartja nálunk évek óta, őszinte alázat és szeretet van benne a sportág és embertársai iránt, ha valaki megérdemli, hogy olimpiai érmet akasszanak a nyakába, az ő” – fűzte hozzá.

Sajnálatos módon Párizsban már nem szerepel a sportágak között, aminek egyik okát a rossz szabályrendszerben látja. „Ez olyan sportág, ahol a bírói ítéletek 60–70 százaléka véleményes, egyszerűen túl hangsúlyos a bírók szerepe. A karatét gyakorolni fantasztikus, nagyon jó edzésmódszer és nevelési szisztéma, versenyezni is jó, csak épp nagyon sok a tévedés benne” – szögezte le.