Ismét terítéken az ivóvíz kérdése

Barabás Sándornak elsőként Szilveszter Szabolcs tanácsos tett javaslatokat: a szakterület kiváló ismerőjeként több technikai problémára világított rá, várostérképet osztott szét a kollégái között, amelyen be voltak jelölve a csőtörések helyei. Kifejtette: sok esetben az a legnagyobb baj, hogy a szolgáltató kommunikációja a nullával egyenlő, későn vagy egyáltalán nem jelzik a hibákat, az emberek meg azt sem tudják, hogy kihez fordulhatnának a problémákkal.

Érdekes volt Szigethy Kálmán beszámolója is, aki részben megoldást talált a tömbházában, kicserélték a lakásokban a vezetékeket.

Kézdivásárhely vonatkozásában az egyik legújabb, 1986-ban épített tömbházról van szó, ami a Petőfi Sándor utcában található. A kétszintes épületben nemrég még az is gondot jelentett, hogy a második emeleten a víznek nem volt nyomása, így a lakók a belső vezetékek cseréje mellett döntöttek.

„Elsőként kerestünk egy mérnököt, mi Fekete Zoltánhoz fordultunk, aki elkészítette a hat lakrészre a rajzot, kiszámolta a fogyasztást, annak alapján pedig az anyagszükségletet. Miután ez megvolt, műszaki engedélyeztetésért fordultunk a közművekhez, azt megkaptuk, majd nekiálltunk a szerelésnek. Kivágtuk a régi csöveket, akkor jött a meglepetés: a vezetékek belső részén vastag fekete lerakódás volt, mondhatni egy ceruza vastagságú lyukon volt csak útja a víznek” – mondta el a főbb tudnivalókat érdeklődésünkre Szigethy.

Érdekes, hogy a munkálat nem is került valami sokba, egyrészt, mert a szerelést az egyik hozzáértő lakó „jószomszédi” alapon elvégezte, az órákat a szolgáltató adta, ami többe került, az néhány könyökcső, a főcsapok, illetve néhány szűrő, mert maga az új cső nem drága.

A tanácsos szerint a víz minősége lényegesen javult náluk, amikor a zónában csőtörés van, és más helyen koromfekete víz folyik, addig náluk „mindössze” nem átlátszó. Mindez mellett a nyomásproblémák is rendeződtek.

További érdekesség, hogy a mérőórák a pincében vannak felszerelve, fel vannak címkézve a lakók nevével, könnyen ellenőrizhetők, és jól is mérnek. Erre akkor derült fény, amikor egy egyedülálló szomszédjának az új mérőműszer felszerelését követően nagyon megugrott a fogyasztása, több lett, mint Szigethyéknek, akik négyen vannak egy lakásban. A szomszédjának ugyanis volt néhány csepegő csapja, az órák pedig azt is mérték. Így aztán gyorsan megoldotta a szivárgásokat, azóta a fogyasztás normalizálódott, bár Szigethyék még mindig nem érték utol, az ő órájukon 37 köbméter fogyasztás van, az említett szomszédén pedig 41.

Jó tudni, hogy az említett tömbház nem vagontípusú, így könnyebb volt a vezetékcserét megejteni. A vagontípusú lakások esetében ugyanis az a gond, hogy a fürdőnek külön fővezetéke van, így kétszeres szerelést igényelne ez a munkálat. Ami persze csak akkor kivitelezhető, ha legalább egy sor lakó, a földszinttől a negyedikig beleegyezik egy hasonló felújításba.